Hűvös van, hideg szellő hívja utolsó vándorútra a fáradt, öreg leveleket és a lemenő nap is narancsszín villanással búcsúzik már; a testem és gondolataim mégsem követik a józan eszem halk parancsszavait, és a hazafelé vezető út helyett a sötét, baljós hangulatú ösvényt választják. Ősrégi sírkövek…

Ma nincsen iskola. Tulajdonképpen ez nem olyan meglepő, az elmúlt két hónapban jó, ha tíz alkalommal lehetett órákat venni. Ami azonban megdöbbentő, hogy munka sincsen. Apám legalábbis ezt mondta. Elküldött játszani azzal a felkiáltással, hogy bármit csinálhatok csak ne kerüljek bajba. A játék…

2072 – ötven év múlva Egy és két. Rövid majd egy hosszú. Befúj és ki, ütemesen egymásután. Még alszom, ám nem sokáig. Egy lépéssel közelebb az ébredésig, és kettővel távolabb, hogy újra álomra hajtsam fejemet. Szépen csücsülök ott bent, lesve a stáblistát a film végén, olyan ez az egész. Mint a…

Mint minden reggel, most is a Királyi Információszolgáltató – közkeletű nevén a Kínfó – keltette a mokányokat a fülükbe épített chipen keresztül.  – Jó reggelt kívánok. 2122. augusztus elsején, szombaton, nyolc órakor hírösszefoglalónkat hallják.  A családok asztalhoz ültek, és nekiláttak az előre…

Észrevetted, hogy mindenre a világon létezik valamilyen bölcs mondás? És mindennek az ellenkezőjére is… „Nincs az a szekér, amire ne férne föl még egy kéve szalma.” – mondják. Ugyanakkor: mindig van egy utolsó csepp, egy legutolsó, amivel azután végképp betelik a pohár. Az a pohár először csak…

Vicces, de ez lett volna az utolsó, amiről el tudtam volna képzelni, hogy meghosszabbítja az életemet. Persze tisztában vagyok vele, csak haladékról lehet szó: szigetelő öltözékem ronggyá szakadt az úton, a vízcirkulátorra pedig már egy hónapja is ráfért volna a szerviz. Szemüvegem akkumulátora…

Száz évvel ezelőtt volt két barát, akik egy jobb jövőben reménykedtek. Az egyikük megálmodta a világot, a másik pedig segített neki megvalósítani azt. Az álmodó el akarta dobni mindazt, amit eddig felépített az emberiség, hogy egy teljesen újat alkothassanak. Egyenlőségre, teljes megértésre vágyott.…

Lassan újra nyílik a világ, már mind érezzük. Ébredünk. Emlékezünk. Nem voltam biztos benne, hogy meg fog történni. A nagy felemelkedés után bebábozódtunk, elrejtőztünk saját belső kuckóinkba. Nem tehettünk mást, ha túl akartuk élni. Csak egy láthatatlan kötelék maradt meg közöttünk, egy vékonyka,…

2072 – ötven év múlva Mesterséges fénytengerre ébredtem, csakúgy, ahogy mindig. Ez a nap mégis más volt, mint a többi unalmas és vontatott napom ebben a gusztustalanul „tökéletessé” vált világban. A szokásos „JÓ REGGELT HARMINCKETTES” felirat helyett a „BOLDOG 67. SZÜLETÉSNAPOT HARMINCKETTES”…

2072 – ötven év múlva Hajnali öt volt. Az iroda üres és kihalt, csak úgy kong a magánytól, mint mindig ebben az órában. Ablakain már derengett a nap halvány fénye mely még narancsos volt. Akár azt is hihette volna az ember, hogy egy vad erdőtűz emészti fel a természet egy újabb megismételhetetlen…