Az íróasztalomon mindig papírhalom tornyosul. Feleségem nem nézi jó szemmel ezt a rendetlenséget, pedig már számtalanszor elmondtam neki, hogy csak így találom meg a keresett lapokat, írásokat, nem pedig a kínosan rendbe tett asztalon. Megint pakolt! Rendbe tette az asztalomat.
Kissé mérgesen keresgéltem egy gépelt lapot, nem találtam az egyik fontos riport beszámolómat. Bementem a hálószobánkba, arra gondoltam, talán nem is ő pakolta el. Mert ha késő este írtam meg egy anyagot, még egyszer átnéztem az ágyban, s talán én felejtettem az éjjeli szekrényen. Sehol semmi lapot nem láttam. Kinyitogattam az éjjeli szekrény fiókokat, és kíváncsian belenéztem. Nem hiába: egy összehajtogatott lapot találtam feleségem szekrényében. Széthajtottam, szórakozottan elkezdtem olvasni.
„Kedves Kiskegyed Magazin! Egy titkot szeretnék elmondani Önöknek…” stb. Nem akartam elhinni, amit olvastam. Még egyszer átfutottam az írást. A levelet zsebre tettem, és lementem a nappaliba. Elővettem az újságtartót, és elkezdtem keresni a Kiskegyed magazinban a megadott dátumon lévő cikket. Megtaláltam. Nagyon hülyén elmosolyogtam magamat. Mint a szövegből kiderült, a férfiúi becsületemen esett csorba, vagyis a feleségem el akar válni tőlem, mert az ágyban nulla vagyok. Ő pedig megismerkedett egy vonzó férfivel, s noha még nem feküdt le vele, ez csak idő kérdése. Kérdi, mit tegyen, adjon tanácsot a Kiskegyed magazin. A tanács nagyon tetszett: beszélje meg őszintén a párjával ezt a problémát, és csak utána döntsön, merthogy a férjét nagyon szereti, ahogyan megírta levelében. Őszintén megmondom, volt egy barátnőm, és férfiúi erőmet neki szántam elég sűrűn, így nem lehet azon csodálkozni, hogy otthon gondok voltak az ágyban. De nem gondoltam arra, hogy a feleségem ilyen írásra képes, és ország-világ előtt leírja a véleményét.
Megijedtem. Nagyon szeretem a feleségemet, jobban, mint akármelyik volt barátnőmet.
Ügyesen visszacsempésztem a levelet az éjjeli szekrénybe, és elhatároztam, nem szólok egy szót sem a Kiskegyed történetről. Újra az íróasztalomhoz ültem, felemeltem a telefont, és felhívtam a barátnőmet. Közöltem vele, vége a kapcsolatnak, a feleségemet szeretem. Valahogyan éreztem, nem nagyon bánta. Ekkor arrébb tettem egy mappát, és lecsúszott a földre a keresett gépelt lap, a riportom. Talán a gondviselés, vagy a csoda tudja mi, vagy ki tette ezt velem. Talán egy utolsó figyelmeztetés volt, ki tudja.
Izgatottan vártam haza a páromat, s amikor meghallottam az ajtó csukódását, úgy tettem, mint aki nagyon dolgozik. Bejött a dolgozószobámba, fölém hajolt, és megcsókolta a szám. Átfogtam a nyakát, nagyon furcsán nézett rám, de nem ellenkezett. Hosszan csókoltam. Az ölembe kaptam, és bevittem a hálószobába, csodálatos ölelés következett. Feleségem arca megfiatalodott, boldog volt, de én is, hisz nagyon szerettem még mindig, pedig tíz éve éltünk már együtt. Párom az együttlét után csodálatos vacsorát készített, pezsgőt bontottam erre a szép napra, s közben arra gondoltam, hogy milyen szerencsés ember vagyok ezzel a nővel. Újra ágyba kerültünk, az alkohol is hatással volt ránk, s így megint teljesült férfiúi vágyam. Pihentünk. Asszonyom a vállamon nyugodott.
Azonnal egy pici pletyit kezdett el mesélni, de megígértette velem, nem kotyogom ki, amit elmond. Megígértem. Elkezdte mesélni, hogy nagyon sajnálja a barátnőjét, majd elhallgatott. De unszolásomra elmesélte, hogy a barátnője megkérte, írjon helyette a Kiskegyed magazinnak, mert a férje elhanyagolja az ágyban: mindig van valami kifogása, de a fáradtság a döntő. Na meg megismerkedett egy férfival, aki szimpatikus, és már randiztak is. Különben a levél az éjjeli szekrényben van, tette hozzá nevetve a feleségem.
Hallgattam, nem mertem megszólalni. Szerencsémre nem látta az arcomat. De azért tanultam ebből a félreértésből. Én is járhattam volna így, gondoltam, de megvillant az agyamban az a gondolat, talán nem is a barátnő íratta ezt a levelet a Kiskegyed magazinnak! Ki tudja? Melyik az a férfi, aki biztos a férfiúi tekintélyében? Azóta gyanakodva méregetjük egymást…
Lovag Anatole Hongrois
