Mint minden reggel, most is a Királyi Információszolgáltató – közkeletű nevén a Kínfó – keltette a mokányokat a fülükbe épített chipen keresztül.
 – Jó reggelt kívánok. 2122. augusztus elsején, szombaton, nyolc órakor hírösszefoglalónkat hallják.
 A családok asztalhoz ültek, és nekiláttak az előre programozott menü reggeli fogásának elfogyasztásához. Félfüllel hallgatták a híreket; ez jelen esetben igaz volt, mivel a hatóságok csak az emberek egyik fülébe ültettek ingyenes chipet. Külön díjazás mellett lehetett volna sztereó hangzást is választani, de a többség úgy ítélte meg, hogy a kapott információkhoz a monó változat is elegendő lesz. Az emberek éppen készültek kicsekkolni a műsorból, amikor egy különös hír úszott a fülükbe.
 – A kormány új törvényjavaslatot terjesztett be, amelynek értelmében szeptembertől nyolcvan év feletti személy nem tartózkodhat életvitelszerűen a Mokány Királyság területén. A tervezetet a parlament tegnap elfogadta. Őfelsége az éjjel aláírta a jogszabályt, így az a mai Mokány Közlönyben már elérhető. A törvény hatálybalépéséig kidolgozzák a részletszabályokat.
 – Mi a csuda? – kapták fel sokan a fejüket. – Ez valami vicc?
 A felvetés tipikus költői kérdés volt. A mindennapi életben kevés humoros dolog történt, a királyi hírekben pedig tréfás felütés nem jelenhetett meg. Az emberek más hírforrásra kezdtek hangolni, feleslegesen. Az állami chipeken keresztül csak a Kínfó csatornáit lehetett fogni – szám szerint tizenegyet – de ezek mindegyike ugyanazt a tudósítást sugározta.
 Száz éve e hír hallatán a mokányok tömegei vetették rá magukat az internetre. A királyság azonban évtizedekkel ezelőtt lekapcsolódott a nemzetközi hálózatokról, saját rendszereket kialakítva. A mokányok nem érezték hátránynak, hogy nem tudnak csatlakozni a külső, közösségi oldalakhoz. Az internetet felváltotta a Belnet, a fiatalok a Facebook helyett az Arc Vagyok oldalon osztották meg gondolataikat, és a Pistagram is kitűnően funkcionált az Instagram száműzését követően. A XXI. század elején nagy népszerűségnek örvendő Twittert és Tik-Tokot a hanyatló nyugati és keleti társadalmak mételyeinek minősítették. Helyüket átvették a mokány néplélekhez és ökoszisztémához jobban illeszkedő Csip-Csirip és Kit-Kot oldalak.
 A tömegkommunikáció tökéletesen leképezte a mindenkori társadalmi rendszert. Az ország a Mokány Népköztársaság - Mokány Köztársaság - Mokányország államfejlődés után új szakaszba lépett, amikor egy demokratikus választást követően a kormányzópárt a mandátumok 120 %-át szerezte meg. Ez akkora győzelem volt, hogy a Jupiteren működő nemzetközi űrállomás teleszkópjai is vették. A diadal után létrejövő Mokány Királyságban a pártvezért megkoronázták, és családjának örökös királyi címet adományoztak.
 A híres választás óta nem is tartottak többet. A felszabaduló pénzügyi forrásokat a mind távolabbi égitestekről indított, egyre grandiózusabbá váló tűzijátékokra fordították. A többség egyetértett e döntéssel. A kételkedő állatbarátokat a házikedvencek számára potom áron juttatott füldugóval szerelték le.
 Az akkori ellenzék – biológiai szakkifejezéssel élve – osztódással szaporodott. A működő pártok utolsó, ismert száma száztizenhárom volt. Teljes tagságuk ennek épp tízszerese, mivel a törvény tíz főben állapította meg e szervezetek alapításához szükséges létszámminimumot.
 A választás elmaradása felvetett néhány problémát, például, hogy a kormányzópárton kívül mások nem juthattak a parlamentbe. Mivel Őfelsége nem akart szakítani a demokratikus hagyományokkal, úgy döntött, hogy négyévenként sorsolással választják ki az országgyűlésbe aktuálisan bekerülő ellenzéki pártot. Némi fejszámolás után megállapítható a rendszer hosszú távú fenntarthatósága. Többeknek jó hír, hogy még négyszáz év után is marad olyan tömörülés, amely kipróbálhatja a parlamenti ellenzéki létet.
 A történelemből ismert tény, hogy a XXI. század első évtizedeiben kormányzó párt igen erős volt jogi szakértelemben. A tudományos-technikai fejlődés azonban megkívánta az MTMI (műszaki, természettudományi, matematikai és informatikai) végzettség előtérbe kerülését. A hatályos mokány választási törvény jól tükrözi e törekvést. A matematikus-jogász végzettségű igazságügyminiszter által jegyzett jogszabály értelmében az egy időben működő ellenzéki pártok száma csak prímszám lehet. E szervezetek köre így a jövőben várhatóan nem bővül, hiszen a következő prímszám – százhuszonhét – eléréséhez az érintetteknek kemény terepmunkát kellene végezniük.
 A mokány ellenzék körében eleinte nagy dilemmának számított az összefogás kérdése. A múlt század első évtizedeiben gyakorlatilag minden változatot kipróbáltak az egymás elleni heves küzdelemtől kezdve a részleges együttműködésen keresztül a teljes összefogásig. Az egyes variációk eredményességét az elszenvedett kudarc nagyságával lehetett érzékeltetni. Az utolsó választáson valamennyi ellenzéki induló a „Que sera, sera” stratégia mellett tette le a voksát. A történelmi, 120 %-os kormánypárti győzelem teljes mértékben igazolta döntésük létjogosultságát.
 A hivatalos, állami ellenzék mellett a Suttogók elnevezésű, illegális mozgalom is a Mokány Királyság lebontásán fáradozott. Pénzügyi források hiányában olyan, idejétmúlt módszerekkel dolgoztak, mint szóbeli közlés, azaz fülbe súgás és kézzel írott röplapok terjesztése. Utóbbi tevékenységük nem volt igazán sikeres, mivel a csekély számú érdeklő körében alacsony volt az írni-olvasni tudók aránya.
 Az analfabetizmus terjedése a mokány oktatási rendszer egyik legnagyobb vívmányának tekinthető. A múlt század közepéig a tanárok létszáma jelentősen csökkent, mert a Kontinentális Együttműködési Szerződés – rövid nevén Kontinunió – keretében a bérezésükre szánt összegeket évtizedekig nem tudta a kormányzat lehívni. Egy ideig még a reaktivált nyugdíjas pedagógusok tartották a frontot, de a sorozatos járványok rendesen megtizedelték őket. Érdekes módon a fiatalok nem törekedtek e magas társadalmi presztízsű szakma betöltésére, emiatt idővel észszerűnek tűnt a felvételi lehetőség teljes beszüntetése. A döntés után legalább nem kellett évente kínosan magyarázkodni, hogy e pályára lépők számának csökkenése miért tekinthető növekedésnek. Egy ideig a leleményes, mokány kormányzat több módszerrel is próbálkozott, így átirányítással, osztályösszevonással, külföldi munkaerő alkalmazásával. A teljes kapituláció előtti, utolsó intézkedésként közmunkát hirdettek, de a jelentkezők nem mindig jártak a diákok előtt a tananyag elsajátításában.
 A számítógépes alkalmazások kiteljesedése viszont gyógyírt jelentett sok társadalmi gondra. Probléma esetén az emberek csak megosztották kérésüket, kérdésüket a Belneten, és rövidesen megkapták a legszakszerűbb útmutatást (pl. a te bajod, oldd meg magad!). E megoldás remekül működött az egészségügyben is, így a lakosság – mindenki nagy megelégedésére – önmagát gyógyította. Az informatikusok jelenleg a gondolatolvasás digitalizálásán dolgoznak. Céljuk, hogy megkíméljék a mokányokat a kérdések megfogalmazásához szükséges erőfeszítésektől.
 A Suttogók – legfrissebb szamizdatjukban – embertelennek és tarthatatlannak minősítették a 80+ korosztályt sújtó rendelkezéseket. Megismételték korábbi téveszméjüket, mi szerint az ország rossz döntést hozott, amikor kilépett a Kontinunióból. Véleményüket a külpolitikai szakértők nem osztják, arra hivatkozva, hogy ellenkező esetben az akkori tagállamok tették volna ki az ország szűrét a közösségből. Idővel a mokányok nagy része azonosult a távozásról szóló döntéssel, mivel a kormányzat meggyőzte őket, hogy itthon még mindig jobb az élet, mint külföldön. E megállapítást kevesen tudják cáfolni, mivel csak húszévenként lehet elhagyni az országot, akkor is csak alapos indokkal.
 Kilépése után a Mokány Királyság először megalapította a Nemkontinentális Együttműködési Szerződést, remélve, hogy jó néhány Kontinuniós tagország csatlakozik hozzá. Az élet nem igazolta várakozásukat, így a szervezet nevéből először a kontinentális, majd az együttműködési szavakat kivették. Később a Királyság új stratégiát hirdetett. Megelégedett azzal, hogy olyan államokkal lépjen unióra, akik erre egyáltalán hajlandóak. Jelentkező hiányában a folyamat végül elhalt.
 Úgy hírlik, valamennyi ellenzéki párt felemelte szavát a Suttogók által 80+ Exodusnak hívott rendelkezéssel szemben. Igaz, egyes szervezetek – például a Vas és Acél Mokányai – felszólították a kormányt, hogy jelentősen csökkentse a jogszabályban rögzített korhatárt.
 A Kínfó kivételesen rövid idő alatt adott tájékoztatást a részletszabályokról. A legnagyszerűbb hír percek alatt bejárta a Királyságot: az állam kedvezményes eutanázia-programot biztosít az érintettek részére. A Tajgetosz-2122 kezdeményezés nemcsak humánusabb, hanem megfizethetőbb is, mint a nyugati világban elérhető eljárások. Ráadásul, nem kell hozzá engedély, szükségtelenné válnak az orvosi javallatok, az intézkedés ex lege lép életbe.
 A közvélemény közben azt is megtudhatta, hogy a döntést széles körű konzultáció előzte meg a Csip-Csirip és a Kit-Kot oldalakon. A Suttogók ugyan sérelmezték, hogy e csatornák regisztrált közönségének aktuális korösszetétele, amely 12-14 év, miatt a felmérés nem tekinthető sem mérvadónak, sem reprezentatívnak, de felháborodásuk nem érte el az átlag mokány ingerküszöbét.
 Néhány kekeckedő próbálta megtudni az intézkedés valódi okát. Arra hivatkoztak, hogy a lakosság létszáma száz éve folyamatosan csökken. E tényen még a Mokány Statisztikai Hivatalnál foglalkoztatott, hivatásos kozmetikusok sem tudtak sokat változtatni.
 A múlt században lezajlott világválságok miatt menekültek milliárdjai próbáltak letelepedni mokány földön, már ha hinni lehet az állami híradásoknak. A határozott kormányzati intézkedéseknek – az egyre magasabb határkerítések építésének – köszönhetően, azonban ez csak keveseknek sikerült, így a bevándorlás nem tudta megállítani a népességfogyást. Az idő eloszlatta azt a félelmet is, hogy a klímaválság miatt tömegek árasztják majd el a királyságot. Az aggodalom fele jogos volt, már ami a klímaválságot illeti. A valaha mérsékelt, szárazföldi éghajlatúnak besorolt terület ma a forró, száraz, trópusi övezethez tartozik.
 Amikor az országban – különösen a kitűnően térkövezett, agyonüvegezett és zöldmentesített városokban – a nyári hőség meghaladta a sivatagokét, a klímavándorlás iránya megfordult. Némi problémát okozott a tavak és a folyók kiszáradása is. A folyami közlekedés és teherszállítás leállt, de helyüket a légi és űrbéli forgalom zökkenőmentesen átvette. A szabadvízi strandolást vagy horgászást ugyanakkor régi korok letűnt, úri passziójának minősítették. A mokányokat ez sem zavarta, hiszen ki hiányolná a gyorsan felszívódó szénhidrátokban és telített zsírsavakban bővelkedő lángost vagy egy törülközőnyi helyet az extrém UV-sugárzású, fizetős vízpartokon, amikor virtuális pálmafák alatt virtuális koktélokat kortyolhat az általa kiválasztott virtuális sztárok társaságában?
 Dédszüleink gyakran adomáznak arról a pillanatról, amikor egy zeneműsorban először említették ifj. Johann Strauss művét Kis Duna keringőként. A klasszikus dallamok kedvelői naivan azt gondolták, nyelvbotlásról van szó. O sancta simplicitas! Sajnálatos módon a régi, mokány szépirodalom kedvelt kifejezései – például a „hó födte” vagy a „csikorgó fagy” – teljesen kikerültek a szóhasználatból.
 A mokányok száma a nyelveket beszélő, diplomás fiatalok múlt századi elvándorlása miatt jelentősen csökkent. Az ifjakat később az idősebbek követték volna; a nép körében egyre többet lehetett hallani a „meneküljön, aki tud” mondást. Szerencsére, a Kontinunióból való kilépés és a külföldi utazások korlátozása orvosolta e problémát is. A száz éve felépített kerítés maximálisan igazolta létjogosultságát, hiszen segített bent tartani a távozni kívánókat. A vezetés által meghirdetett „se ki, se be” stratégia, fűszerezve a Kínfó „mindenütt rossz, így legjobb itthon” kampányával telitalálatnak bizonyult a nép megtartásában.
 Az aggasztó létszámhelyzet miatt az állam többezer évre titkosított akciókkal próbálta ösztönözni az általuk kedvelt, de másutt megbukott személyek letelepedését. A kiválasztottak azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mokány földnél talán még egy bangkoki börtön is jobb hely lehet.
 Manapság, amikor inkább az elnéptelenedés, semmint a túlnépesedés veszélyezteti az országot, joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi indokolja a nyolcvan felettiek kiűzetését. A Kínfó előre kidolgozott agymosása most is kitűnően vizsgázott. Szakértők sora mutatott rá, hogy jelenleg nincs, aki eltartsa az improduktívnak titulált lakosságot. Közismert, hogy a mokány nyugdíjrendszer már évtizedekkel korábban összeomlott. A nyugdíjkorhatárt ugyan felemelték nyolcvan évre, azonban állami járandóság hiányában ennek nem sok értelme volt. Aki tud, dolgozik, de a fiatalokkal és a robot munkaerővel szemben a magukat jól tartó idősek sem versenyképesek. A régi, már száz évvel ezelőtt is rogyadozó, szociális intézményrendszert sokan nosztalgiával emlegetik, így nem meglepő, hogy a 80+ korosztályból is többen egyetértenek az elrendelt intézkedéssel.
 Úgy hírlik, a családok egy része megpróbál kiutat találni e helyzetből. A mokányok mindig is kreatív népnek számítottak. Találékonyságuknak a történelmük legsötétebb időszakaiban is nagy hasznát vették. Nincs ez másként most sem.
 Megjelentek az első vállalkozások, amelyek az emberek azonosítására szolgáló chipek átprogramozására vagy kicserélésére szakosodtak. A nem túl kifinomult eljárásokat alkalmazó cégeket az állami gépezet könnyen lebuktatja. Többen próbálkoznak érintett családtagjaik átjuttatásával a határkerítésen. A hatóságok ez elé kivételesen nem gördítenek akadályokat, mivel összhangban áll a kormányzati szándékokkal.
 Nagy az érdeklődés a plasztikai sebészi szakma területén is. A rendelkezés bejelentését követően jelentősen megemelkedett a kereslet az arc- és testátalakító beavatkozások iránt.
 Szervezett csoportok – humánusan végrehajtott – bérgyilkosságokat vállalnak. Megbízóik között akadnak olyanok, akik meg akarnak szabadulni a korhatár feletti családtagjaiktól, de találhatók egyedülállók is, akik nem tudják rávenni magukat az Tajgetosz-programban való önkéntes részvételre. Az ellenzéki lelkületű idősek egy része is előnyben részesíti e megoldást, hangsúlyozva, hogy inkább egy idegen vessen véget az életüknek, semmint a hatóság. Az egyhangú mindennapokat utáló szépkorúak kifejezetten izgalmasnak találják egy bérgyilkossal való találkozás lehetőségét.
 A Suttogók saját csatornáikon keresztül próbáltak segítséget kérni külföldről, de mindenhonnan elutasító választ kaptak. A megkeresett országok hangsúlyozták, hogy az állami kapcsolatok megszakítása a Mokány Királyság legjobb döntése volt. A köznapi emberek pedig úgy gondolják, a mokányok egyék meg, amit főztek.
 Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre nincs olyan körülmény, amely megakadályozná a jogszabály jövő havi hatálybalépését. Ellenzéki politológusok azonban felhívták a figyelmet arra, hogy Őfelsége két év múlva betölti a 80. életévét.

K. Ágnes