Vicces, de ez lett volna az utolsó, amiről el tudtam volna képzelni, hogy meghosszabbítja az életemet. Persze tisztában vagyok vele, csak haladékról lehet szó: szigetelő öltözékem ronggyá szakadt az úton, a vízcirkulátorra pedig már egy hónapja is ráfért volna a szerviz. Szemüvegem akkumulátora…

Száz évvel ezelőtt volt két barát, akik egy jobb jövőben reménykedtek. Az egyikük megálmodta a világot, a másik pedig segített neki megvalósítani azt. Az álmodó el akarta dobni mindazt, amit eddig felépített az emberiség, hogy egy teljesen újat alkothassanak. Egyenlőségre, teljes megértésre vágyott.…

Lassan újra nyílik a világ, már mind érezzük. Ébredünk. Emlékezünk. Nem voltam biztos benne, hogy meg fog történni. A nagy felemelkedés után bebábozódtunk, elrejtőztünk saját belső kuckóinkba. Nem tehettünk mást, ha túl akartuk élni. Csak egy láthatatlan kötelék maradt meg közöttünk, egy vékonyka,…

2072 – ötven év múlva Mesterséges fénytengerre ébredtem, csakúgy, ahogy mindig. Ez a nap mégis más volt, mint a többi unalmas és vontatott napom ebben a gusztustalanul „tökéletessé” vált világban. A szokásos „JÓ REGGELT HARMINCKETTES” felirat helyett a „BOLDOG 67. SZÜLETÉSNAPOT HARMINCKETTES”…

2072 – ötven év múlva Hajnali öt volt. Az iroda üres és kihalt, csak úgy kong a magánytól, mint mindig ebben az órában. Ablakain már derengett a nap halvány fénye mely még narancsos volt. Akár azt is hihette volna az ember, hogy egy vad erdőtűz emészti fel a természet egy újabb megismételhetetlen…

2072 – ötven év múlva Az idő gyorsan telik. Soha nem áll meg, csak halad előre, mint egy hullámvasút. Néhol feltűnnek kanyarok, ilyenkor jobb esetben haladunk tovább az idő kerekével. Rosszabb esetben leragadunk. Az nem jó, mert az azt jelenti, hogy megállt a fejlődés. Sajnos, ha nem fejlődünk,…

Aki arra adja a fejét, hogy az éltető folyón éljen, vagy eleve jó alvó, vagy azzá kell válnia. Más esélye sincs. Zsolt jó alvónak tartja magát. A Rézkalap fedélzete szüntelen táncot lejt alatta, a Duna diktálja a ritmust a maga duruzsoló hullámaival. Odébb, a rakparton további neszek uralják az…

A fiatal fiú ujjai közé feszültek az aranyszín, durva sörtéjű szálak, keményen markolta a vágtató ló sörényét. Arcát a szél cirógatta, szőke tincsei rakoncátlanul úsztak mögötte. Elszántan fürkészte a természet által beburkolt utat, amelyről a törzs öregjei azt mesélték, a régi időkben autók…

Fényes, meleg áprilisi nap volt, a hologramos órák éppen tizenhármat ütöttek. Aspen jókedvűen lépett ki a légvonat ajtaján, majd a némán tovasuhanó, csillogóan fehér jármű után nézett. Az állomásra érkezve nyüzsgő embertömegbe csöppent, a legtöbben az alattuk lévő, tíz emeletet is magába foglaló…

Réges-régen voltak nevek… afféle megkülönböztető, alfabetikus rendszeren alapuló verbális azonosítók. Kicsit olyanok, mint a manapság használt heti szinten cserélődő huszonnégy karakterből álló „egyéni azonosítók”.  A nevek mégis mások voltak, nem feltétlen egyediek, de egyéniséget adott…