Réges-régen voltak nevek… afféle megkülönböztető, alfabetikus rendszeren alapuló verbális azonosítók. Kicsit olyanok, mint a manapság használt heti szinten cserélődő huszonnégy karakterből álló „egyéni azonosítók”.
A nevek mégis mások voltak, nem feltétlen egyediek, de egyéniséget adott viselőjüknek. Szülők adták gyermekeiknek, és nem az erre kijelölt számítógépek és emberi aggyal is könnyedén megjegyezhetőek voltak. Nem voltak egyediek, mégis egyéniek. Nem kellett őket titkosítani, nem voltak attribútumaik. Csak szimplán léteztek. Voltak férfi és női nevek. Mégis képesek voltak arra, hogy egyéniséget adjanak ezek az egyszerű nonbináris azonosítók, mint Attila, Miklós, Judit, Anna stb. Elmondhatta valaki – például: „Én vagyok Kati”.
Már el se tudjuk képzelni azokat az időket…
Manapság már mindent a számítógépek irányítanak.
Reggel öt óra: rendszerfrissítés – az okosotthonom letölti a Központi Szerverről a legfrissebb biztonsági javításokat, valamint a mai napi „rutin”-t, azaz az elvégzendő „to do”-nak nevezett feladatlistát. Mivel ma hétfő van, új egyéni azonosítót is kapok, ami ezen héten könnyen megjegyezhető: „XZ+ADsh7=!NowRA)-FKB%SkV”. Ezt követően az okosotthonom a helyi vezetéknélküli hálózat segítségével szinkronizálja az adatokat a bőröm alá ültetett VASCON-chippel. A VASCON-chip egy úgynevezett „személyirányító” készülék, aminek feladata a Központi Szerver utasításainak végrehajtása az egyeden, ezért össze van kötve az idegrendszeremmel.
Reggel öt óra harminc perc: a rendszer készen áll az ébresztésemre. Megszólal a rádió: „Ébresztő kismadarak hasatokra süt a nap. Jöjjön egy igazi ébresztő sláger – egyenesen a Központi Zenei Streaming Szervertől. Egy olyan klasszikus, örökzöld, amely az önök ízlése szerint van összeállítva a Muzsika 5.2 adatelemező szoftver segítségével.”
Ezalatt a VASCON-chip az idegrendszeremre csatlakozva tudatosítja velem új egyéni azonosítómat, a „to do” feladatlistát a mai napra, valamint elindítja az úgynevezett „személyi boot” folyamatot is, mely az idegrendszeremet felkészíti a szerver által közvetített információk feldolgozásra. Ez körülbelül tíz percet vesz igénybe, addig is hallgatom a rádiót.
Miután letelik a személyi boot, a rádió elnémul. Az első feladat betöltődik: „zuhanyozás”.
Reggeli protokoll első néhány szokásos szubrutinjának lefuttatása után, mint pl. „felöltözés”, „reggeli”, „fogmosás” után, a „to do” listám alapján dolgozni indulok a Központi Emberitudat Elemző Intézetbe. A rendszer a kreatív munkakörbe oszt be, a feladatköröm szerint bizonyos megadott témákról kell emberi véleményt alkotnom azért, hogy azt beépíthessék a BIG DATA-ba. Az így összegyűjtött információk egy részét a következő rendszerfrissítések fejlesztéseihez használják fel, azaz elég fontos munkáról van szó, ahol a rendszer komolyan megválogatja kit oszt be rá, így azt hiszem büszke lehetek magamra.
Miután megérkezem a munkahelyemre, odamegyek a munkaállomásomhoz, és lefut a következő szubrutin: „Ül”. A monitoron szinte azonnal megjelenik a következő üzenet: „Üdvözöljük XZ+ADsh7=!NowRA)-FKB%SkV !”.
S egyúttal megjelenik a mai napra kielemzendő esszé témája is:
„Témakör: történelem + pszichológia
Téma: Az emberi nevek és azok hatásai a korabeli személyiségi tudatra”
Nem tudtam mit jelent az a fogalom „nevek”, így a tudatomban némi értetlenkedés fogalmazódik meg, melyet azonnal érzékel a VASCON-chip, és új adatokat tölt fel oda. Ez kábé öt percet vesz igénybe.
Az új adatok, amelyekkel megismerkedem – a Vascon-chipnek hála –, olyan információk, amelyek az adatelemző esszém elkészítéséhez feltétlenül szükségesek:
• Név definíciója: A XXI. századig használt olyan alfabetikus rendszerben generált, általános jellegű, nem egyedi szó vagy kifejezés, amely bizonyos személy vagy élőlény megszólítását, azonosítását tette lehetővé.
• Név szerkezeti felépítése: Vezeték és keresztnév kifejezés jelentése, és egymáshoz való szerkezeti viszonyulásuk. Grammatikai felépítésük.
• Névnaptár
• 100 legnépszerűbb családnév a XXI. századból
• Vallásos, liturgikus, rituális ismeretek: keresztelő hagyománya
• Példatár: 500 híres ember neve a XXI. századból
Annak érdekében, hogy az adatelemző esszém megfelelően, szükséges mértékben emberi legyen a VASCON-chip átmenetileg leáll. A kreatív munkafolyamat során fontos, hogy elmém ne legyen gépi befolyás alatt. Imádom ezt a munkát, ilyenkor nyolc teljes órára feltisztulhat a tudatom, egy picit önmagam lehetek.
A monitoron a következő felirat jelenik meg: „Figyelem! A VASCON-chip a munkafolyamatok idejére leáll! Ennek következményenként közepesen erős migrénes rohamok várhatóak. VASCON-chip leállása: 10… 9… 8… 7… 6 … 5… 4… 3… 2… 1 … Most.”
S szinte azonnal rám is tör az az iszonyatos fejfájás, ami ilyenkor szokott. Mintha éles fémkést forgatnának meg a koponyámban, felhasítva vele az agyvelőmet. Hol az egyik irányból, hol a másikból. Hunyorogni kezdek – a fény elviselhetetlenül zavar. Ezt érzékelve a rendszer elsötétíti munkaállomásomat. Minden fájdalom ellenére egy picit mégis önmagam vagyok, és nincs az a szörnyű fejfájás, ami ezt elvehetné tőlem.
Ahogy kinyitom a szemem látom, hogy a monitoron megjelenik egy szövegszerkesztő felület, és egy óra, ami jelzi a munka befejezéséig hátralévő időt, ami jelen esetben nyolc óra, illetve az elvárást jelző mennyiségi kvóta mutatót (ami 15 oldal).
Nem is olyan sok munka, ráadásul nincsenek szigorú megkötések, a gépek csak arra kíváncsiak, hogyha egy személy átmenetileg leválik a számítógépes rendszerről, akkor mit gondol egy-egy témáról. Egy afféle külső szubjektív véleményt keresnek, amelyet alapul vehetnek a rendszer egy-egy fejlesztési pontján.
A szavak csak úgy ömlenek belőlem, könnyedén megvan a napi kvóta. Miközben dolgozom az esszén, a szemem előtt megképződik, ahogy a XXI. századbeli őseink folyamatosan egymást szólongatják a nevükön, amikor megpillantják egymást az utcán. Egy olyan világban, ahol tudat szabad, és mindenki tudja mindenkiről, hogy kicsoda és mi a neve. Amikor szeretet járhatta át az egész világot. Ha valaki az utcán meglát egy másik embert, oda van a boldogságtól, és annak nevét az égbe kiabálva, egymás felismerésének örömétől egy mosoly kerül az arcukra, kiélvezve a saját önálló létezésüket. Azok lehettek a szép idők.
De az idő kegyetlen… és a munkaidőm is lassan lejár. Mikor a visszaszámláló óra végéhez ér a szövegszerkesztő is hirtelen bezár. A VASCON-chip, majd „személyi boot” folyamata is újraindul.
Ismét megszólal a rádió, hogy a „személyi boot” ideje alatt ne unatkozzak: „Kedves Hallgatóink! Remélem mindenkinek nagyon jól telt ez a derűs, napfényes munkanap. Sok-sok társadalmilag hasznos munkával, amit a Nagy Szerver elemezhet. S most jöjjenek a legnagyobb slágerek, megköszönve az önök hasznos munkáját, az önök ízléséhez igazítva, a Muzsika 5.2 adatelemző szoftvernek hála.”
A rádió egészen a „személyi boot” végéig szól, majd az újra induló VASCON-chip első lépésként egy gyors biológiai ellenőrzést végez rajtam. Miután ezzel elkészült, lefuttatja a „WC” nevezetű szubrutint. A VASCON-chip ezt követően az okosiroda hálózatán keresztül szinkronizálva ellenőrzi, hogy elvégeztem-e a mai napra elvárt munkát. Miután ezzel végez, hazaküld.
Hazaérkezésemkor a fejem tele van a még a munkahelyi „Név” téma gondolataival, valamint az azt fékező VASCON-algoritmusokkal. Némileg ettől meg is szédülök. Minél inkább eltérnek gondolataim a Központi Szerver által meghatározottól, a bőröm alá épített chip annál erősebb belső ingerekkel tart engem a mai napra kijelölt „to do” lista keretei közt.
Belépek az ajtón az előre meghatározott protokollok alapján. A VASCON-chip lefuttatja a „tükörbe nézés” című szubrutint, mely célja az, hogy megigazítsam a ruháimat, valamint az út során összekócolódott hajamat. Ehelyett most csak nézem magamat a tükörben, és nem egy szubrutinok által irányított gépezetet látok, hanem egy nőt, aki visszanéz rám. Vörös, göndör haja van, szemei barnák, arca beesett és sápadt, mint egy holttest.
Ahogy figyelem magamat, úgy veszem észre, hogy a tükrön az orrom magaságától jobbra van valami zöldes-sárga nem túl nagy folt, talán penész. Ez a kis foltocska azonban megtöri az összképet, hiába nézem arcom, ez a folt egyszerűen zavar. Furcsa, hogy a rendszer nem vette korábban észre, és nem tisztította meg. De az még furcsább, hogy eddig én sem láttam ezt a szennyeződést, pedig kitudja, hogy mióta lehet ott.
Lassan lejár a VASCON-chip által a „tükörbe nézés” című szubrutinra szánt időkeret, és új szubrutin indításra ad ki utasítást: „ülj le a fotelbe” címmel. Én azonban nem veszem tudomásul a chip utasítását, egyre inkább csak az jár a fejemben, hogyan lehetséges, hogy nem vettem észre ezt a foltot, s elkezdem körmeimmel a tükröt kapargatni. Ami nem könnyű, mert a VASCON-chip gondoskodik a megfelelő manikűrről, de azért egy idő után le tudom szedni. A chip újra megpróbálkozik az „ülj le a fotelbe” nevű szubrutinnal, de hiába.
Ahogy lekaparom a teljes szennyeződést a tükörről, az arcomat már teljes önmagában láttom. A VASCON-chip közben bénító ingerekkel próbál visszaterelni „to do” által előírt következő feladathoz.
Felemelem a kezemet a vállam magasságig, és remegve a bénító ingertől magamra mutatok a tükörbe.
– A… aa… nevem… Éva… a nevem Éva. – recegve mondom, ellenkezve a chip parancsainak. – Ne… kem va… an ne…vem… Nekem van nevem.
Ekkor történik valami, s hirtelen a VASCON-chip nem küld tovább bénító ingereket. Bár a korábbi ingerek hatása még kitart, de nincsenek újak. Egy gépies hang szólal meg bőröm alól:
– VASCON KRITIKUS HIBA. CSÖKKENTETT ÜZEMMÓD INDÍTÁSA. VASCON GONDOLATIRÁNYÍTÁS LEKAPCSOL. VASCON AUDIOIRÁNYÍTÁS BEKACSOL. FIGYELEM! A SZERVERKÖZPONTI UTASÍTÁSIG NE MOZDULJON!
Nem is akarok mozdulni függetlenül attól, hogy mit mond a chip. Csak magamat, csak Évát akarom látni.
– KÉREM VÁRJON! A SZERVEZKÖZPONTI SZINKRONIZÁLÁS FOLYAMATABAN. UTASÍTÁSIG NE MOZDULJON!
Szinte mintha nem is hallanám, mit mond.
– Éva, a nevem Éva – mondom ezúttal már hangosan, mosolyogva, ahogy XXI. századi őseink tették.
– SZERVERKÖZPONTI UTASÍTÁS ÉRKEZETT: LÉPJEN HÁTRA, MAJD FORDULJON JOBBRA, HALADJON EGYENESEN TÍZ LÉPÉST! A CÉLOBJEKTUM A FOTEL. ÜLJÖN A FOTELBE!
– Kösz, inkább nem – válaszolom a VASCON-chipnek, amely többször is elismétli az útbaigazítást a fotelemig. Legyintek az utasításokra, a VASCON-chip csökkentett üzemmódban úgysem tud fájdalmas idegi ingerületeket létrehozni.
– KÉREM VÁRJON! A SZERVEZKÖZPONTI SZINKRONIZÁLÁS FOLYAMATABAN. UTASÍTÁSIG NE MOZDULJON! SZERVERKOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATBAN. VASCON VÁLASZRA VÁR. SZERVERVÁLASZ ÉRKEZIK. AZ ADATFELDOLGOZÁSÁIG KÉREM NE MOZDULJON!
Erre már elnevetem magamat.
– Mi van VASCON, csak ennyit tudsz. Nevem Éva, és ennyi. Ehhez mit szólsz?
– SZERVERVÁLASZ FELDOLGOZVA: LAZÍTÁS PROTOKOLL TÖRÖLVE. ÚJ PROTOKOLL ÍRÁSA FOLYAMATBAN.
– Mondjad csak, mondjad csak. Az én XXI. századbeli boldogságomat el nem veheti senki. Nekem van nevem, és kész.
– PROTOKOLL ELKÉSZÜLT. A PROTOKOL NEVE: ÖRÖK ÁLOM. FIGYELEM, HELYEZKEDJEN EL KÉNYELMESEN A PROTOKOL INDITÁSÁHOZ!
– Nonono… azt már nem… felejtsd el… te rohadék… – préselem ki a szavakat, pontos tudva mit jelent az „örök álom”-nak becézett protokoll.
– FIGYELEM, HELYEZKEDJEN EL KÉNYELMESEN A PROTOKOL INDITÁSÁHOZ! UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS. AZ ÖN OKOSOTTHONÁBA ALTATÓGÁZT FECSKENDEZÜNK.
Az altatógáz hatására szinte azonnal összeesem, de még nem alszom el. Hallom, ahogy a bőröm alól az a rohadt VASCON-chip tovább dumál.
– ÚJ SZUBRUTIN LÉTREHOZVA: LIKVIDÁLÁS. SZUBRUTIN INDÍTÁSA FOLYAMATBAN.
A nevem Éva, ezt senki nem veheti el már tőlem. Most meghalok, de úgy éltem, ahogy már közel száz éve senki. Néhány percig ember lehettem a gépek világában.
Nagy Miklós
