Egyszer volt, hol nem volt, Szársomlyón innen, Nagyharsányon túl, arrafelé élt a rút BOSZORKÁNY és gyönyörűséges leánya, HARKA.
– Szerinted hol lakik a boldogság? – E kérdéssel fordult anyjához csillogó gyémántként ragyogó szemével, dúsan leomló selymes barna hajával, bontakozó rózsabimbó ajkával.
– A boldogság forrása az isteni megvilágosodás – mondotta Augusztinusz (vagy Szent Ágoston) nyomán a BOSZORKÁNY, de rögtön hozzátette –, azután óvakodj a MEGTESTESÜLT ÖRDÖG-től! – Mindeközben kütyüzött gondtalanul.
A hegy belsejében bújt meg az ÖRDÖG, aki egyre csak megkívánta a gyönyörűséges HARKÁT. Annyira gyönyörűnek látta Őt, hogy egyenesen a BOSZORKÁNYHOZ sietett, hogy megkérje HARKA kezét, elvégre is Jean-Jacques Rousseau óta már önnönmaga is citoyennek érezheti magát. Kérését elő is terjesztette, mire a BOSZORKÁNY egy különös feladatot szabott számára, nevezetesen:
– Szántsd fel a Harsányi-hegy szikláit reggelre!
Udvariasan kérte, mivel Max Weber nyomán szükségét érezte a morálnak.
Több se kellett az ÖRDÖGNEK, s rögvest Adam Smith-re gondolt: léteznie kell egy láthatatlan kéznek, amely megajándékozza őt e gyönyörűséges leányzóval. Fogta hát kedvenc vasekéjét, s rögvest eszébe jutott, hogy segítségül hívja a közeli MACSKÁT és KECSKÉT, visszaemlékezett Arisztotelész tanítására: valamennyien társas lények vagyunk. Bekukkantott rögvest odújukba.
Mindhárman összefogtak a kiadott feladat elvégzésében, s az éjszaka leple alatt meglehetősen gyorsan haladtak.
Látva mindezt a BOSZORKÁNY kénytelen volt egy ötletes cselhez folyamodni. Megszólította a KAKAS-t:
– Könyörgöm, segíts rajtam, kivételesen kezdjél el kukorékolni most éjfélkor, hátha becsapjuk az ÖRDÖG-öt. A közismert hangodra kénytelen lesz szabadon hagyni gyönyörűséges leányomat, HARKÁ-t.
Ijedtében a KAKAS hirtelen rá is zendített:
– Kukurikú!
Meghallotta az éles kukorékolást az ÖRDÖG, nagyon megrettent. Ezzel a BOSZORKÁNY cselszövése beteljesedett, hiszen azt hitte, hogy már megvirradt. Szinte azonnal nyoma veszett a Föld belsejében.
De láttak-e már ilyen csodát? Nyomában gyógyvíz tört a felszínre. A környéken élő BORSÓ ORSI, DINNYE FERI, LENCSE ESZTI, UBORKA PANNI, TÖNKÖLY ÖDÖN, PAPRIKA KARCSI és MUHAR JAKAB mindannyian úgy tartják, hogy valóságos feeling ez a hegység. Milyen jó meglátása volt ennek az átkozott BOSZORKÁNY-nak! Hiszen az ÖRDÖG-höz semmiképpen sem való a gyönyörűséges HARKA.
Mi történt azóta? Történetünk szereplői azóta is sokszor közösen ücsörögnek és iszogatnak és mondogatják:
– Milyen szép vagyok! – állítja a BOSZORKÁNY.
– Milyen okos vagyok! – replikáz erre az ÖRDÖG.
– Bevallom nektek, nekem is szimpatikus a gyönyörű HARKA – tesz vallomást a többiek szeme láttára a KECSKE.
– Tudjátok, minden tisztességes leány élete azzal telik, hogy másokban szimpátiát keltsen – látják és hallják HARKA ars poeticáját az összeszokott társaság tagjai.
Száz szónak is egy a vége, mindannyian teljesen beették magukat a Fekete-hegy belsejébe, ennek ellenére belső hallásuk és látásuk mind a mai napig kitűnő állapotnak örvend. Ki tudja, talán mégsem nyelte el őket nyomtalanul a Föld.
Csitt! Éppen kórusban térnek nyugovóra:
– Én még ugyan nem alszom, de olyan isteni itt Nagyharsány alatt, hogy már mindjárt elalszom, merthogy leragadtak a szemeim.
Valahogy így dőlnek ki a sorból az egykori jövevények egymás után az ÖRDÖG szántotta hegy kiváló szőlőit rejtő lankái alatt.
Gellért Andor Tamás
