Abban a bizonyos évben kettesben indultak nyaralni a szülők, hogy az addigra összetorlódott fáradalmaikat a legnyugodtabb körülmények között, csak egymásnak élve pihenhessék ki. Békés lélekkel hagyták otthon mindkét fiúgyermeküket. Egyikük éppen a kamaszkor kellős közepét járta, másikuk még kisfiúnak számított.
 – Ildikém! Jánossal szerdán elutazunk. Megkérlek arra, hogy figyelj oda kicsit a gyerekeimre, és mivel úgyis főzöl, vigyél már nekik át egy-egy tányér ételt! Hagyok itt rá pénzt neked! – bízta szomszédasszonyára csemetéit Vilma.
 – Rendben van Vilma néni, jól tartom majd a srácokat! – felelte Ildi.
 A házaspár az első-és másodszülöttjét jó kezekben tudva élvezte az üdülés minden pillanatát, miközben a fiatal szépség kellő lelkesedéssel készítette a jóízű, laktató táplálékot.
 Legalább tíz ágra sütött az izzadságfolyamot produkáló Nap, amikor a menyecske a két éhes gyomrúnak első ízben átvitte a friss tálalni valót. Néhány közömbös mondat váltását követően a nagyobbik legényhez fordult:
 – Gyere át hozzám este! Nem lesz otthon a férjem, beszélgetünk kicsit!
 – Jó, átmegyek! – válaszolta mit sem sejtve Palika, aki az alkonyat beálltakor szavahihetőségét bizonyítva teljesítette ígéretét.
 Belépett a nyitott bejárati ajtón, majd a nagyszobába, ahol a csinos, kívánatos, ízig-vérig belevaló asszony melltartóban és bugyiban fogadta. Megfogta, s két mellére helyezte a meglepett tekintetű, száját nyitva felejtő fiú kezeit. Arcát, nyakát forró csókokkal ellátva arra az ágyra vezette őt, amelyen elképzelte az édes együttlét feledhetetlen örömét.
 A nő gyengéden levetkőztette a kicsit sem ellenkező Palit, majd levetette magáról is a felesleges ruhadarabokat. Teljes tenyerével nyúlt az egyre izgatottabbá váló fiú nemi szerve felé, s a heves csókolózás közben megpróbálta bevezetni alkalmi párját a szeretkezés titkainak finom kibontakoztatásába.
 – Voltál már nővel? – tette fel kérdését, ám a fiú tapasztalatlannak látszó viselkedéséből bizonyára maga is tudta a választ.
 – Igen, voltam! – hazudta szemlesütve a srác.
 Arcán nemcsak az izgatottság, hanem a szégyenlősség, a zavarban lét is erősen látszott.
 A fiú az asszony biztató szavainak hatására megpróbált behatolni a gyönyör kapujába, amit eleinte – bár nagyon kereste – sehogy sem talált. Hol feljebb, hol lejjebb keresgélt, amikor Ildi a türelmes várakozás végén jobb kezének mutatóujját felemelve megszólalt:
 – Ejnye, ejnye Palika! Nem mondtál nekem igazat! Te nem voltál még nővel! Na, majd én megtanítalak téged!
 Addig-addig simogatta, tanítgatta a megszeppent, de a meseszép nőt rettenetesen kívánó ifjút, hogy végre sikerült, beteljesült, amire olyannyira vágytak. Megelégedéssel telve pihentek egymás mellett, amikor meghallották Ildi hites urának, Pistának és az ő barátjának, Bélának az előszobából érkező hangját. Megijedtek. Palika úgy, ahogy volt, egy szál semmiben ugrott ki a sarkig nyitott ablakon, s gyors futásnak eredt. Riadalomtól kapáló szívvel zárkózott be a testvérével közös szobájukba. Magára kapta az elsőként keze ügyébe került ruhát, és félve várakozott. Az ablakból dühös kopogtatást hallott.
 – Pali! Gyere ki, te szemét! – ordította Pista.
 A fickó lapítva settenkedett ki az udvarra.
 – Szia! Mi baj van? – kérdezte úgy, mintha nem is tudta volna, mi járatban van ott a bősz haraggal érkezett szomszéd.
 – Mi baj vaan??? Még kérdezed? Megpocsékoltad a feleségemet! – rikoltotta nagy hanggal.
 – Én? Dehogy! Honnan veszed ezt?
 – Láttalak elszaladni, te kis mocsok! – hangzott el a további kiabálás az ember torkából.
 Mit volt mit tenni, Palikának be kellett látnia, hogy valóban járt a mellettük lakók háza táján.
 Pista háta mögül, mint egy fedezékből hajlott ki oldalra Béla, a részeges barát.
 – Vigyázzá’! – kiáltott fel. – Vigyázzá’! – mondta újra, ökölbe szorítva bunyózással fenyegető két kezét.
 A balt kissé előre tolta, a jobbat pedig hátrébb hagyta, igazi ökölvívónak képzelve magát.
 – Na ide figyelj! Ha fizetsz nekem minden nap két sört meg egy felest, akkor mehetsz az asszonyhoz, amikor csak akarsz! – árulta nejét napi betevő italáért a derék férj.
 – Rendben! – felelte Palika, s már hozta is bentről az első adagra járó pénzt.
 – Nekem is! – harsogta Béla.
 – Neked dehogy fizetek! Nem a te feleségeddel voltam!
 Attól kezdve az ifjoncnak szabad útja volt a szépasszony testéhez. Mikor az esetet követően először ment át hozzá, szörnyülködve látta meg az Ildi szeme alatt sötétedő monoklit.
 – Hát megvert? – kérdezte Pali.
 – Meg – válaszolta a bűntudattal gyötrődő, porig alázott Ildi.
 A fiú ideges lett. Pista után indult a kocsmába, akitől számon kérte tettét.
 – Megvertem, mert megérdemelte, de többet nem bántom, mehetsz hozzá! – szólt, majd nyugodtan szürcsölte tovább a félbehagyott sört.
 Palika élt a szokatlan lehetőséggel. Alig várta, hogy esténként vágytól felfokozott állapotában visszarepülhessen puha szerelmi fészkébe, ahol élete első nőjének karjaiban boldognak érezte magát. A kedvessel megbeszéltek szerint három kopogással jelezte, hogy ott van, s már meg is nyílt előtte a mennyország kapuja.
 Együttlétük mások előtt titokban maradt, csak a megállapodásban szereplő férfiak tudtak még róla.
 Az idő múlásával Ildi valamiért más városba költözött a családjával, Palika pedig igazi felnőtt férfivá cseperedve találta meg a lelket öltött tiszta szerelmet.
 Évtizedek teltek el azóta. Első szexuális élménye és azt követő szokványosnak semmiképp sem mondható kapcsolata soha el nem múló emléket vésett immáron révedezve visszatekintő, megőszült fejébe.

Szabó Veronika