Kertváros.
 Közel a budai vérkeringés ütőeréhez, mégis oly távol a szirénázó autók és az emberek zajától.
 Dunai szél fúj.
 Löszös a talaj.
 Mikor a kertben járok, érzem a dunai kavicsok ropogó suttogását a talpam alatt a mélyből és a múltból.
 Nincs szomszéd, csak egy, de az se közvetlenül a szomszédunk.
 Elválaszt minket egy tárolóhelyiség a sarokban.
 A tárolóhelyiségben kerti bútorok, szerszámok, dió és üvegek porosodnak.
 Sok a pók és a sündisznó.
 A lakásom bejárata előtt méltóságteljesen áll a nagy diófa.
 Nagy a kert és nagy a ház is.
 Sárga.
 Sárgaház.
 L alakú villa.
 13-as szám.
 A kertben három tűzrakóhely is van.
 Inkább kettő.
 Én csak egyet használok.
 Azt, ami a legtávolabb van.
 Találtam egy vasszéket egy bokorban valamelyik nap, amikor cseresznyét szedtem a fáról.
 A születésnapomon pörköltet főztem a kertben.
 Pont belefért a bogrács a talált szék ülőkéje helyén tátongó lyukba.
 Emlékezetesen jóra sikerült az a pörkölt.
 Disznóból csináltam, paprikát és paradicsomot is adtam hozzá.
 Vörösbort is.
 A kert egyik része gondozott.
 A másik is az, bár az egy kicsit vadregényesebb, mert nem vágják ott a füvet.
 Sokat vagyok itt, ebben a hatalmas kertben.
 Szeretem.
 Esténként locsolok, gondosan figyelek arra, hogy mindenhová jusson a vízből.
 Most is itt ülök ezen a júliusi péntek délutánon.
 Friss és hűsítő illatok szállnak mindenfelől.
 Szikrázón csillognak a fűszálakon a vízcseppek.
 Az alsó szintet bérlem, aminek van egy tornácszerű portája.
 Fölöttünk is van egy lakás.
 Nem lakik ott senki.
 Tegnap este hangokat hallottam odafentről.
 Egy idős néni lakott ott állítólag régebben, aki már meghalt.
 Az ablakait fehér lepedő takarja el belülről.
 Esténként látom, hogy ég nála a villany.
 Állítólag a lánya mindent meghagyott úgy, ahogy maradt a néni halála után.
 Állítólag néha idejár.
 A szomszéd azt is elmesélte, hogy húsvétkor fura kompánia jár hozzá ünneplőben.
 Hideg a lakásom ősszel és télen.
 Nyáron is hűvös.
 Olyan a klímája, mint egy borospincéé.
 Tavasszal sem meleg.
 Azt hiszem, nemcsak azért, mert nincsenek rendesen felépítve a falak, hanem azért is, mert a felső lakás nincs befűtve.
 A halott néni nem fűt.
 A lánya sem.
 A szerelem is kihűlt már, amit akkor tápláltam.
 Minden szerelem kihűl.
 Az emlékek és az illatok megmaradnak.
 Nem érdemes másik tűzhöz menekülni azért, hogy elfeledjük az előző melegét.

Bozóky Balázs