A hatalmas belmagasságú faburkolatú nappaliban sokáig hallatszott a puskalövés döreje. A dörej halkulása azonban folytatódott a közel százhúsz kilós férfitest földre zuhanásának robajával, ahogyan a masszív tölgyfa fotelre hanyatlott, és onnét a földre omlott. Volt még egy alig hallható hang is: az előző komoly és vastag hangokhoz képest vékony és mozgékony hang. Egy kitömött fácánkakas is leesett a kandalló feletti falról, és sokáig gurult a padlón a tehetetlensége miatt.
 Akkor jöttek meg a fácánvadászatról, amit a szomszéd földesúr rendezett. Minden évben így karácsony előtt szervezett egy vadászatot, hogy a sült fácánkakas dísze lehessen az ünnepi asztalnak.
 Az özvegy, aki alig tíz másodperce volt özvegy, a válla magasságába emelte a kezeit, és undorodva nézett a kezéből kieső, még a fotel karfáin himbálózó kézműves ékszerpuskára, a férje vadonatúj szerzeményére, a Purdey-re. Az első pillanattól kezdve utálta ezt a puskát. Utálta, mert a puska százhuszonnyolcezer fontba került, a férje szerint alkalmi vétel volt, de ez a puska volt az oka, hogy nem tudta lecserélni az alig kétéves SLK Mercédeszét a legújabb típusra. A puska a kezében durrant el. Nem tudta, hogy hogyan, mert ő csak odébb akarta tenni a másik fotelra, hogy a kedvenc helyére ülhessen. Ebben a vadászházban ez az egy elviselhető hely volt a kandallóval szemben, ahol nem volt túl meleg, ahonnan nézhette a nagy ablakon túli csodálatos világot.
 A férje ott feküdt az asztalt és a fotel közt. Az asztal másik oldalán feküdt a kitömött fácán, szinte nevetséges pózban. A férje feje körül egyre nagyobbá vált a vértócsa és a folyamatos utánpótlás miatt ez a véres folt egyre csak növekedett! – Özvegy lettem! – fogalmazódott meg benne a gondolat. – És ez most már, ha így alakult, akkor nem rossz!
 A telefon a belső előszobában volt, és azonnal hívta a lányát. A fiát nem akarta hívni, jóllehet ő sokkal értelmesebb tanácsokat tudott volna adni, de ő az apja pártján állt mindig, még ha nem is volt igaza az apjának. A lánya szinte azonnal felvette a telefont. A lánya, az igazi aranyos gyerek, akivel minden titkát meg tudta beszélni. Ő volt az, aki tudta, hogy a kertészük, Jean-Pierre a szeretője, aki megbocsájtotta, sőt beletuszkolta ebbe a titkos kapcsolatba mondván, joga van neki is a testi boldogsághoz, és a férjétől csak a használatig jutott el. De Jean-Pierre törődött vele, kereste a kegyeit és gondoskodott róla, hogy szinte minden aktus a részére eredményes legyen. A lányának nagyon rövid hírben adta tudtul:
 – Lelőttem az apádat, itt a vadászházban. Nem tehetek róla, nem akartam, de a puskáját betöltve hagyta a fotelon, ahova le szoktam ülni. Én csak hozzányúltam, hogy odébb tegyem, és eldurrant. Most itt fekszik a földön, és halott.
 – Mami! Nyugodj meg! Rólad senki sem fogja elhinni, hogy szándékosan lőttél. Mondd, hogy a fotelt húztad odébb, és attól sült el a puska, vagy találj ki valami okosat! Óh, drága mamikám, úgy örülök neki, hogy befejeződött a nyomorúságod apa mellett. Végre szabad vagy, és Jean-Pierre-el élhetsz boldogan.
 – A bátyádnak egyelőre ne szólj. Majd én szólok neki, ha aktuálissá válik a dolog. De azt most elárulom neked, hogy a köztetek levő nyolc évnek is apád az oka, pontosabban a férjem az oka, mert tőle nem akartam második gyereket, de Jean-Pierre olyan kedves és odaadó volt velem, hogy neki, tőle szültelek téged!
 – Drága mamikám, ennek a hírnek nagyon örülök. Azonnal pakolok és megyek hozzád, reggelre ott leszek nálad. A rendőrséget is hívd, most azonnal.
 A telefont újra felvette, és a szeretőjét, a Jean-Pierre-t hívta.
 – Drágám! Megöltem a férjemet, és már miénk a világ. Készülj, mert holnap már velem alszol a nagy ágyban.
 – Mi történt? – kérdezte egy rezignált hang.
 – Most nem érek rá, elég annyi, hogy ott fekszik a nappaliban. Fejbe lőttem.
 A telefont letette, és a hangját próbálgatta hisztériássá alakítani, aztán tárcsázta a rendőrségi hívószámot.
 – Halló! Rendőrség? Azonnal jöjjenek, mert a férjem a földön fekszik, és a feje vérzik, és a puska meg elsült, meg a fácán is ottan van, de jöjjenek!
 A telefon másik végén a rendőrség látta számot, az ügyeletes nyomozó azonnal felismerte a hívószámot, meg a hangból a családot. Tudta, hogy hol van a vadászház, ismerte a férjet is, hiszen együtt vadásztak a helyi társaságban.
 Az asszonynak egyre jobban tetszett, és egyre gyakrabban ismételgette: – Özvegy vagyok, végre özvegy lettem. – Hányszor álmodozott erről, és hányszor kínálta a férjét esténként édes, cukros süteménnyel, és hányszor próbálta vele elfelejtetni az esti diabéteszes gyógyszere bevételét. És most a sok aprócska gonoszkodása ellenére egy dörrenés, és mindennek vége.
 Kiment a fürdőszobába, hogy valami vékony olajjal elkeverjen egy kis szemfestéket, aztán az arcára kenje, hogy a rendőrségi antréja igazán jól sikerüljön. Készen lett a „szmink”, és örömmel hallotta, hogy a rendőrség itt van. Sietős lépésekkel ment ajtót nyitni, és boldogan akart még egy pillantást vetni a holtan fekvő férjére az asztal mellett, de az nem volt ott.
 Ott állt a bejárati ajtó mellett, a rendőröket üdvözölte egy véres zsebkendőt szorítva a fejére, a feje bal oldalára, ahol eltalálta egy szem sörét, ami valami artéria-félét érhetett el, azért volt az intenzív vérzés. A lövés nagyobb része a falon levő kitömött madarat pusztította el. A férj sokáig feküdt a földön, de már eszméleténél volt. Végighallgatta a teljes telefonálást a lánnyal, Jean-Pierre-el, a rendőrséggel, csak mikor a fürdőbe ment a felesége, akkor állt fel, mire a rendőrség megérkezett.
 Az esetet gyorsan tisztázták, és a felügyelő megkérte a férjet, hogy máskor ne tartson töltött puskát az asszony közelében, mert most nem, de később, legközelebb komoly baleset is lehetséges. Az esetet lezárták személyi sérülés nélkül, a kitömött fácánról még említést sem tettek. Jegyzőkönyv sem készült.
 Amikor a rendőrök elmentek, a férj csak annyit mondott a nejének:
 – Remélem, tudod, hogy hallottam minden szót! És remélem, hamarosan elköltözöl a Jean-Pierre-hez a városba, a harmadik emeleti, tetőtéri lakásába a piactérhez, ahol még lift sincs, csak hagymaszag és kakaskukorékolás.

Mátyás Imre László