Félelem, elidegenedés, gyorsaság. Csak pár szó, amivel jellemezhetni tudnánk a mai világunkat. Vajon száz év múlva is aktuálisak lesznek ezek a szavak?
 Bezártság, maszkviselés, home office, oltás. Bezártság, maszkviselés, home office, oltás. Talán senkinek sem kell elmagyaráznom ezt. Ezek a cselekedet váltak már-már rutinszerűvé az elmúlt két-három év során. Manapság már nem kell a házunk „fogságában” szenvednünk, a maszkot is eltehetjük a táskánk legmélyére, és idegesíthetjük a kollegáinkat a béna vicceinkkel az irodában. Vajon a bezártságnak, az állandó bizonytalanságnak és a folytonos aggódásnak lesznek következményei? Úgy vélem, hogy már most elindultak ezek (ha élhetek ezzel a kifejezéssel) utóhatások, igaz még nem igazán látványosan, de már jelen van. És lehetségesnek tartom, hogy a jövőben ezek csak egyre erősebbek és erősebbek lesznek. De mire is gondolok? Miket is nevezek utóhatásoknak? Vegyük a bezártságot. Az egyedülléttől sokan félnek, és a pandémia időszakában ez a rémálom bekövetkezett. A folytonos magány képes megtépázni egy ember lelkét. Sokan elvesztették a reményt és a hitet, hogy majd visszaáll a világ a normális kerékvágásba. Egy-két év elteltével, a világ újra visszazökkent a megszokott ritmusába. Vagy mégsem? Vagy lesz egy újabb olyan időszak, mint két évvel ezelőtt? A bizonytalanság beférkőzte magát az emberek tudatába. Mindig lesz egy olyan kérdésünk: Vajon meddig mehetek be még a munkahelyre dolgozni? Vajon két hónap múlva még személyesen mehetek iskolába? Ez az érzés nem fog eltűnni. Lehetséges, hogy a jövő században már az emberek derűlátóbbak lesznek, és azt gondolják majd, hogy nem fognak még egy ilyet átélni, és optimistábban néznek szembe az ilyen nehézségekkel. Vagy mégsem? Vagy megint bekövetkezik az, ami korábban már megtörtént? Már megint ez a fránya bizonytalanság!
 De ne legyünk ennyire borúlátók! Azért az is lehet, hogy ez a vírus valamire megtanította az emberiséget: az egészség fontosságára. Száz év múlva, amikor úgy gondolom, hogy a technika hatalmas fejlődésen fog átesni, akkor a betegségeket sokkal könnyebben fogják meggyógyítani! Sőt, továbbmenve ezen a gondolatmeneten, lehetségesnek tartom azt is, hogy olyan betegségeket is képesek lesznek kezelni, amelyekre ebben a században nem találtak még az orvosok megoldást. Bár száz év múlva sajnos én ennek nem lehetek a szemtanúja, de remélem, hogy a következő generáció sok rémséges betegséget lesz képes megszűntetni.
 Utazás a Maldív-szigetekre pár perc alatt? Kungfu bajnokká válni egy nap alatt? Beszélgetni egy maszállyal miközben otthon vagyok? Mi a közös bennük? Nem más, mint az internet és a számítógép. Talán már sokan írtak erről, de azért én is szeretnék erről még pár szót szólni. (Kitartást, nem lesz sok!)
 A technika rohamos fejlődése számtalan módon járult hozzá az emberiség előrehaladásához: Az orvosok sok betegséget fel tudnak ismerni, különböző műszerek segítségével, sok tanulást megsegítő program létrejött, és már a világ bármelyik részéről szerezhetünk barátokat vagy tarthatjuk a kapcsolatot a távol élő rokonainkkal. Felmerülhet a kérdés: akkor nincs is semmi probléma a technikával, igaz? Azonban minden témának és kérdéskörnek, ennek is két oldala van. Bármennyire is sok jó és hasznos eszközt és programot kapott a világ, vannak árnyoldalai is a technikai fejlődésnek. A kapcsolatok létrehozás egy virtuális világban kezdődik el és nem a valóságban. A számítógépes játékok révén saját magunk létrehozhatunk egy személyt, aki tökéletesen passzol a mi ízlésünkhöz és elképzelésünkhöz. A technika száz év múlva valószínűleg óriási mértékben fog megváltozni, akkor valószínűsíthető, hogy az előbb említett példák is hatalmas átalakuláson fognak átesni. Ahogy már korábban írtam, sok témának van egy másik oldala, amit nem szívesen veszünk észre, mert lehet, hogy rémisztő és sokkoló. Azonban én most legyőzőm a félelmemet, és bepillantok a lepellel letakart másik oldalba.
 A kapcsolatok szerzése és megtartása az emberek egyik legfontosabb cselekedete. Olyan fontos, mint a légzés. A virtuális világban való ismerkedés egy újszerű dolog, de már most nagyon nagy szerepet játszik az emberek életében. A netes párkapcsolatok bármennyire is csábítóak, mindig ott van az a kérdést, hogy valóban azzal a személlyel beszélgetünk, akinek a fényképét látom az általa elkészített profilban? Ezt a gondolatot sokszor elnyomjuk magunkban, hiszen nem akarunk aggódni ezen. Azonban, nagyon nagy arányban ez a fajta aggódalom testet ölt, miszerint egy személyes találkozón nem is az az ember jelenik meg, akivel beszélgettünk a neten. Ez sokakat elriaszthat, és emiatt feladhatja az ideális partner keresését. Vagy mégsem? Most jobban belegondolva, ha a számítógépes játékok egyre jobban fognak hasonlítani a valósághoz, akkor talán az is lehetővé válik, hogy egy ilyen fantázia világban az emberek képesek lesznek partnereket keresni. Vagy saját maguknak kreálhatnak egy szerelmet. Számomra ez tűnik a legriasztóbb jövőképnek. Hiszen, ha ez megvalósul, akkor az emberi kapcsolatok, a valódi beszélgetések eltűnnek a világból.
 Sok kérdést és elképzelést felvetettem már, azonban van egy téma, ami már régóta foglalkoztat, hogy vajon száz év múlva is jelen lesz az emberek életében: ez pedig nem más, mint az olvasás. Vajon a papír alapú könyvek létezni fognak még vagy ezek helyét teljesen felváltják az e-bookok? Balzacot vagy Homéroszt ugyanúgy fognak olvasni majd a jövő generációi? Remélem, hogy a könyvek nem fognak eltűnni a világunkból, hiszen ezek ugyanolyan fontosak, mint a légzés. Ezeken keresztül ismerkedhetünk meg olyan témákkal, mint a szerelem, a bátorság vagy az igazság és az egyenlőség fontossága. Ezeket, akár a levegőt, magunkba szívjuk, és segíthetnek minket átsegíteni nehézségeken vagy éppen megértetnek velünk problémákat, amiket korábban nem láttunk tisztán.
 A jövőt még a rejtély fátyla takarja. Bár én is bekukkantanék a függöny mögé, és meglesném, hogy mi vár ránk száz év múlva. Azonban, úgy gondolom, hogy a jelenben való létünkre kell koncentrálnunk, és a mostani problémákra kell megoldást találnunk. Hiszen a jövő olyan akár egy hatalmas gyurma. Úgy formáljuk, ahogy mi szeretnénk, és még most van lehetőségünk alakítani rajta.

Neufeld Virág