Az Ember egy fantasztikusan nagyszerű spirituális létforma, aki szociális intelligenciája segítségével kolonizálta a teljes Föld bolygót, és fejlődő technológiái felhasználásával megzabolázta a környezetéből rá ható természeti erőket. Eme csodás lény egy hústest anyagba zárt szellemi entitás, aki leszületett a Földre, hogy tapasztalataiból lelki bölcsességre tegyen szert azért, hogy előre haladhasson a Mindenség tudati-evolúciós ranglétráján, hogy majdan egy magasabb létezés tanulási fázisába juthasson. Elménk fejlettebb gépezeti szerveződést produkál, mint bármelyik jelenlegi számítógép teljesítménye. Neuronsejtjeink összetett civilizációt alkotó szervrendszere tökéletes csapatmunkában irányítja gigantikus sejtszerkezetünket, és közben a lélek számára lekódolja az Univerzum adatait, és bölcsességgé alakítja az így szerzett tapasztalatokat. A jó szívű emberek letisztult lelkűek, és magas fejlettségi fokon állnak eme szellemi-lelki bölcsödében, készen állva a továbblépésre, ahol majd új szinteken ismerhetik meg a valóság különböző aspektusait. A rossz lelkületű emberek ravaszsággal rendelkezhetnek ugyan, avagy magas IQ-t is birtokolhatnak, de mégsem nevezhetőek fejlett lénynek, mivel spirituálisan hibás, a szeretet hiányában eltévelyedett, a többi ember fejlődését hátráltató, és fejletlen létében szánandó teremtmények ők. Csak az anyagi javakat gyűjtik elszántan, és harácsolásukban hatalomra törnek, embertársaik erőlistáján másokat maguk mögé utasítva, de szellemi-lelki értékeik igen kevesek, és sajnálatra méltóak a megvezetett életformájukban. Segítségre szorulnak, és csak a tiszta szívű szeretet képes orvosolni kíméletlen betegségüket.
 Az Ember spirituális ösvényéről letérni látszik, elhagyva az igaz, tiszta fényű utat, felcserélve az embertelen transzhumanizmus jövőképének hamis irányba vezető valóságára. A lélek örökfényű nemesítése helyett a test és a sivár tudat ezer évekre való megőrzése a célja a megtévedt humán társadalomnak. A robotika hatványozottan felgyorsuló fejlődése azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felváltsa az emberi szaktudást az élet minden területén és helyettesítse az embert az összes műfajban, kiszolgálva annak ellustuló kényelmét. A mesterséges intelligencia szuperszonikus, mindenre kiterjedő irányítására szorul a túlnépesedett és életképtelen emberi társadalom. A másodperc törtrésze alatt képes minden problémát helyesen kezelni, és hiperfejlett tudata helyettesíti az Emberiség ezidáig fennálló, kollektív tudatosságát. Istenségnek szerkesztjük meg magunknak, hogy a történelem legmagányosabb és spirituálisan legtudatlanabb, semmihez sem értő társadalmát valami szervezetten a kezében tartsa és a túlélését biztosítsa. Mivel a robotok és a központi AI mindent megold és elkészít a Föld polgárai helyett, így nem lesznek olyan munkák, amelyekből egy földlakó anyagilag fenntarthatja magát, így a pénz értelmetlenné válhat. De nem fog éhhalál várni a jövő embereire. Hogy a multik áruházláncolatai és termékmegrendelő szervezetei továbbra is uralhassák a bolygót, szükségük van a felvásárlópiacra, amely segítségével fennmaradhat a jelenlegi értelmetlen és igazságtalan pénzrendszer. Ezért az államoknak alapfizetést kell kiosztaniuk minden lakójuknak, hogy továbbra is fent tudják tartani a vásárlás túlhalmozó és szintén értelmét vesztett folyamatát. Így tulajdonképpen az országok, avagy a létrejövő egész bolygós világállam közigazgatásának bevétele egyenesen a nagy cégek zsebébe vándorol majd, fenntartva ezt a buta pénzorientált társadalmat, amely a lehető legrosszabb úton halad végzete felé.
 Óceánokon úszó szupervárosokba költözve, és kolosszális toronyházakba elbújva, az emberiség korlátlan számú földlakót eltarthat, és gond nélkül biztosíthatja számára a közel végtelen energiaforrást. A robotszondák önmagukat sokszorosítva meghódítják a Naprendszert, és a kisbolygó övezetből rengeteg nyersanyagot biztosítanak a szuperszonikussá váló társadalom számára. Aki megteheti majd, az mind átadja magát a transzhumanizmus eszméjének, hogy egészségét évszázadokig, vagy évezredekig megőrizhesse a nanotechnológiás agybeültetésekkel és sejthelyettesítéssel. Tudatuk egyenesen a központi intelligenciáról hívhat le bármilyen éppen szükséges ismeretanyagot, így korlátlan nem valós tudás birtokosává válhatnak. Megfelelő orvosi beavatkozásokkal, génmódosítással és nanorobotok segédszerveződésével a test belsejében, tulajdonképpen minden jövőbeli polgár közel halhatatlan szuperlénnyé változik, de a technológia nélkül a halál azonnal magával ragadná őket értelmetlen létezésükből. Elzárva egymástól magánbirodalmukban, közösségépítés és szeretetben élő család nélkül, pusztán virtuális világuk mesés örvényébe merülnek el, ahol kockázat nélkül kipróbálhatnak sokféle értelmű és identitású dolgot, egy valótlan világban „istent” játszva. És ha mégis beköszönt a vég, elméjüknek virtuális másolatát feltölthetik a világhálójuk szuper-agyába, és ott az idők végezetéig folytathatják hamis létüket.
 Na de mi lesz a lélekkel és a csodálatos szeretettel? Az ember ezek szerint önként választja a valótlan létezést ahelyett, hogy szelleme és érzékeny spektrumú lelke nemesítésének szentelné az e világra kiszabott időtartamát. Inkább jöjjön a korai halál és a kíméletlen kín a végén, de az életem legyen valós és tartalmas. Annak kell szentelnem a kiszabott időmet, hogy szellemem és szívem nemesebbé fejlődjön a spirituális és egyetemes szeretet nevében. A célom mindenképp az, hogy megkaphassam a legigazabb öröklétet: a szeretet óceánjának piciny identitású részecskéje legyek, egyé válva a végtelen jóval, és így a fényem sohasem huny ki.

Koroknay Péter