Hétfőn hajnalban végre elindult a magyar-indiai fejlesztésű űrhajó a Titán, a Szaturnusz egyik holdja felé. Nem sokan voltak jelen a kilövésénél, szinte csak a mérnökök, mivel Dél-Amerikából, az Európai Unió űrrepülőteréről indult a jármű. Ugyan India déli része is közel fekszik az egyenlítőhöz, és van is ott kilövőállomásuk, mégis egyszerűbbnek tűnt az Atlanti-óceánon át történő szállítás a Szuezi-csatorna átépítése miatt. A lakosság a TV-n keresztül követte az eseményt, illetve az ország sok helyén felállított hatalmas 3D kivetítőkön, melyek azt az élményt keltették, mintha valóban ott lettek volna a kilövés helyszínén. Nem ez volt az első eset, hogy magyarok jártak már a Naprendszer különböző égitestein. 2135-ben a Holdon és 2143-ban a Marson is járt már magyar űrhajós, igaz, mindkét esetben nemzetközi csapat részeként egy-egy fő. A fellőtt alapvetően magyar tervezésű és itthon elkészített űrhajó legénysége hat fő magyar és három fő indiai férfi és nő, az űrhajó neve TITÁN.HI utalva mindkét országra.
Az űrmissziónak több fontos feladata volt. Az űrhajó műszereinek elektromos energiával való ellátását egy mini sóolvadékos atomerőmű biztosította, melyet az indiai Indothor konzorcium fejlesztett ki, és hazánk is ilyen erőművet kíván vásárolni, csak nagy teljesítményű kivitelben. Az erőmű energiatermelését adó reaktor működtetéséhez az űrhajónak keringeni kell, mivel csak így lehet gázzal kibuborékoltatni a maghasadás során keletkező hasadási termékeket. Ez azért jó, mert akkor ezek nem halmozódnak fel a hosszú út alatt. Azonban ennek van egy olyan előnye is, hogy az űrhajósoknak nem kell a súlytalanság állapotában lebegni akkor sem, amikor állandó haladási sebességgel megy az űrhajó, mivel a keringés is olyan érzetet kelt, mintha lenne egy kis „gravitáció” a centripetális gyorsulás következtében. Nem kell annyi tornagyakorlatot végezni, mintha teljes súlytalanságban lennének. A rendszer tesztelése azért fontos, hogy azt a majdani hosszabb űrutazások esetében is használni lehessen.
A másik feladat is az atomenergetikához kapcsolódik, mégpedig lítium keresése a Holdon. Ennek a hazánkba is telepítendő, és a jövő fontos energiaelőállítási lehetőségét jelentő fúziós atomerőműben van jelentősége. Amikor egyszerűen akarják nekünk bemutatni a fúziós erőművet, akkor mindig csak azt szokás hangoztatni, hogy annak üzemanyaga itt van körülöttünk. A fő reakció a két nehezebb hidrogén izotópjának, deutériumnak és tríciumnak egyesülése neutronok keletkezése közben. A deutérium valóban megtalálható a vízben, azonban a trícium nem, azt elő kell állítani. És ehhez van szükség a lítiumra, mely nem tekinthető túl gyakori elemnek. Sőt, kifejezetten ritka és más célra is használnunk kell.
Az űrhajó antianyag meghajtással érte el az utazósebességét, majd a fénysebesség 0,1%-a volt, mely rekordot ennél a missziónál sikerült beállítani. Az antianyagot a magyar CERN kutatók kapták ajándékba eredményes és jó munkájukért. Végre sikerült megoldani az antianyag tárolását egy a belsejében erős mágneses mezőt létrehozó dobozban. A mező szerkezetének kialakításában vettek részt hazánk kutatói.
Az űrhajó utazási sebességének eléréséről a Magyar Űrügynökség honlapján közzétettek egy egyszerűsített számítást is a lakosság tájékoztatása céljából.
A Szaturnusz, melynek Titán nevű holdjára tart az űrhajó, tízszer olyan messze van a Naptól, mint a Föld. A Föld közel 150 millió km átlagos távolságra van a Naptól, míg a Szaturnusz közelítőleg 1500 millió km. A Földre nyolc perc alatt ér el a Nap fénye, a Szaturnuszt pedig nyolcvan perc alatt éri el. A különbség több, mint egy óra. A két bolygó legközelebbi állása lett kiválasztva az utazásra. Tehát ha fénysebességgel tudnánk haladni, akkor kicsit több, mint egy óra lenne az út oda. De csak 0,1%-fénysebességgel megyünk.
Az út elején a második kozmikus sebességgel kell a Földről kijuttatni az űrhajót, ami 11,19 km/s. Az ehhez szükséges tolóerőt is az antianyagnak kell biztosítania. Ezt közel tíz perc alatt tudja elérni az űrhajó az ilyenkor szokásos 2g gyorsulással. (Ez kétszerese a Föld felszínén mérhető gyorsulásnak, amit g-vel szokás jelölni, értéke közel 10 m/s2.) Ez nem áll fenn sokáig, egészséges ember számára elviselhető.
Majd el kell kezdeni a fénysebesség 0,1%-ra való felgyorsítást, melyet éppen a földi gyorsulással valósítannak meg, vagyis ebben a szakaszban g lesz az űrhajó gyorsulása. Az űrhajósok ekkor úgy fogják érezni magukat, mintha a Földön lennének.
Számítsuk ki, hogy mennyi ideig kell gyorsítani az űrhajót, hogy elérje a fénysebesség 0,1%-át és ez alatt mekkora utat tesz meg! Az elérni kívánt sebesség osztva a gyorsulással adja meg a gyorsítás idejét, ami közel 3,5 nap. Az ezalatt megtett utat úgy közelíthetjük, mintha az elért végsebesség felével ment volna végig az űrhajó (egyszerű becslésünkkor nullának vesszük a gyorsítás kezdeti sebességét, mivel a második kozmikus sebesség jóval kisebb, mint az elérni kívánt sebesség). A megtett út 450 millió km.
Ezt a távolságot kétszer kell venni, mivel mielőtt megérkezik az űrhajó, akkor le is kell lassítani, tehát a gyorsulási és a lassítási szakaszban egyaránt 450 millió kilométert halad előre az űrhajó, ami összesen 900 millió km.
A Titánra való tényleges leszállásnál persze további fékezésre van szükség. És mivel a Titánnak szerencsére van légköre, ezért használható az ejtőernyős megoldás.
Tehát akkor a gyorsítás és a lassítás együttes ideje 7 nap.
A fénysebesség 0,1%-ával 1500 - 900 = 600 millió km-t kell megtenni. Ennek ideje pedig egyszerűen a távolságot osztva a sebességgel 2,3 napnak adódik, vagyis közel 2,5 napot vehetünk.
A pályára állítások miatt az egész oda út utazási idejét tíz napnak vehetjük.
A visszaútra is közel ennyit lehet számítani. A felszállás némileg egyszerűbb, mivel a Titán alacsonyabb tömege miatt kisebb ott a második kozmikus sebesség, azonban a Szaturnusz bolygó jelenlétét is figyelembe kell venni, hogy mikor is kezdjék meg a felszállást.
Tehát az utazással töltött idő összesen húsz nap. Az ott tartózkodásra tíz napot szántak, tehát a teljes misszió egy hónapig tart.
A hazai sajtó több írásában is megemlékezett arról, miként is jutottunk ebbe a szerencsés helyzetbe, hogy űrmissziónk lehet. Előzménynek a 2072-es technológiai lázadást idézik, mely az évtizedekkel korábbi rossz oktatáspolitikának volt a következménye. Vészes mértékben lecsökkentették a természettudományos órák arányát a közoktatásban, ezért már annyira kevés műszaki-természettudományos szakember volt hazánkban, hogy már a behozott technológiákat sem voltak képesek üzemeltetni. Ebből adódóan leállt az internet, a közlekedési zavarok általánossá váltak, üzemek működése került veszélybe, mely tüntetéssorozatot eredményezett. A válságból való kilábalásban India volt hazánk segítségére, ahol nagyon magas szintű matematikai- és természettudományos oktatást hoztak létre. Felismerték, hogy a rendkívül népes ország 22. századi normál működése csak így valósítható meg. Például már a kicsiny gyerekeket is ténylegesen természettudományos ismereteket is közvetítő játékok tömkelegével látják el, ilyeneket reklámoznak, természettudományos iskolai osztályokat működtetnek, a tanárokat és a mérnököket, kutatókat kiemelt fizetésben részesítik.
Több írás röviden áttekinti a modern tudomány kialakulásának és mintegy terjedésének útvonalát, mely kezdődött az ókori görögöknél, amit Földközi-tengeri kultúrának is lehet nevezni. A görög kultúrát megörökölte a római birodalom. Az ókori kultúra megőrzésében és továbbfejlesztésében nagy szerepe volt az iszlám aranykornak, majd ismét Európába került, de lassan átterjedt az Atlanti-óceán mellé, mivel Amerika felfedezését követően az atlanti államok tudtak többet áldozni a tudományra. Az Atlanti-óceán keleti partjáról a nyugati partra tevődött a hangsúly, majd a Csendes-óceán menti államokra és napjainkban a tudomány fő fellegvára az Indiai-óceánra tevődött át, melynek vezető hatalma India.
Hogyan került hazánk India látókörébe?
Valójában régóta tudjuk, hogy a cigányság őshazájának India tekinthető, mely genetikailag egyértelműen be is bizonyosodott. Ezzel a 21. század közepén kezdett el foglalkozni az indiai kormány olyan szinten, hogy akkor fel kellene vennie a kapcsolatot az elszármazott népcsoportokkal. A cigányság több országban is jelen van, azonban úgy alakult, hogy ez kapcsolatfelvétel hazánk esetében volt a legsikeresebb. Talán épp a 2072-es technológiai krach miatt nyújtott indiai segítség alapozta meg. A közös munka során kialakultak a kulturális és egyéb kapcsolatok is. A hazai cigányságnak rendkívül jól esett, hogy egyre nagyobb érdeklődés fordul feléjük. Közös indiai-magyar képzések kerültek kidolgozásra elsősorban a természettudományok területén. Sokan juthattak el részképzésekre Indiába a cigányság köreiből, mely komoly motivációt jelentett számukra ahhoz, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a matematika és a természettudományok tanulmányozása területén, hiszen ez volt a kiutazás feltétele. Sokan kiváló mérnökként, kutatóként tértek vissza a hazánkba. Ezt követően gyorsult fel az új ökoházas lakásprogram is, melynek következtében új önfenntartó lakóházak épültek. A régi budapesti 8. kerület teljesen átalakult. 8-10 emeletes új, minden kényelemmel felszerelt házak épültek, a tetőkön kertekkel, játszóterekkel.
A legénység tagjai között szerepel a 8. kerülteben élő fiatal mérnök házaspár, Maya és Paya, akikkel a Magyar Űrügynökség újságírója interjút készített, mely honlapjukon olvasható:
– Úgy tudjuk, hogy a kezdetektől részt vettetek az űrhajó tervezésében. Milyen feladataitok voltak?
– Elsősorban az űrhajó belső berendezéseinek kialakításában dolgoztunk. A tervezői munka évekig tartott. Át kellett gondolniuk, hogy milyen kényelmi berendezések legyenek? A tervezők nem csak erre az útra kívánták felkészíteni az űrhajót, hanem egy ténylegesen hosszabb, akár csillagközi utazás tervezéséhez is hozzá akartak járulni a belső tér kialakításával.
– Beszélnétek arról, hogy miért döntöttetek a mérnöki pálya mellett? Milyen tényezők befolyásolták elhatározásotokat?
– Nagyon tetszettek a minket körülvevő műszaki berendezések, a közlekedés, az okosház, a kommunikációs lehetőségek. Ténylegesen felmértük, hogy ezek nélkül már elképzelhetetlen lenne az életünk. De ezeket ugye működtetni, karbantartani, sőt folyamatosan fejleszteni kell, ahogy arra a 2072-es események is rámutattak. Ezért ebben a szektorban folyamatosan lesz munkalehetőség is. Tetszett az is, ahogy India mellénk állt, folyamatosan írta ki a pályázatokat az iskolák számára, és a szüleink folyamatosan bíztattak, hogy igen, próbálkozzunk ezek elnyerésében. Az érdeklődés végi megvolt bennünk ebben az irányban. Bár érdeklődtünk a művészetek, a tánc, a zene iránt is. Az egyetem után azóta is mindketten, közösen járunk szabadidőnkben hagyományőrző csoportokba, de végül hivatásként a mérnöki pálya mellett döntöttünk. Ebben szerepe volt a sokféle lehetőségnek.
– Emlegettétek az iskola hatását. Miben állt ez? Melyek voltak a kedvenc tantárgyaitok és miért?
– A 21. század elején bevezették az iskolában a diákok számára kötelező mindennapos testnevelést. A 22. században szerencsére eljutottunk odáig, hogy minden nap legyen valamilyen science óra, fizika, kémia vagy biológia óra is a hozzá kapcsolódó matematikával együtt. Ez utóbbit azért tartom fontosnak, mivel a természettudományok nyelve a matematika, ezért fontos, hogy ez az eszköztudás is teljes mértékben rendelkezésre álljon. Hiszen, különösen a fizika esetében, már a természet leírásához használt fogalmainkat sem lehet másképp leírni, nemhogy a törvényeket megfogalmazni. Gondoljanak csak azokra az egyszerű becslésekre, ahogy bemutatták az űrhajó útját jellemző egyes részeket az Ügynökség honlapján. De ténylegesen már gyerekkorukban is játszottunk a legkülönfélébb fejlesztő játékokkal, melyekkel el vannak árasztva a játékboltok. A számítógépes játékok mellett imádtuk az építészeti szimulációkat és technológiai játékokat is. Az iskolában pedig nagyon sok alkalmunk nyílt kísérleteket végezni, társaiknak bemutatókkal egybekötött kiselőadásokat tartani. Az ezekre való felkészülés is mindig élmény volt – válaszolta Paya.
– Mindketten több tanulmányi versenyen indultunk – vette át a szót Maya – mind egyénileg, mind pedig csapatban. Az ezekre való felkészülésre sok délutánunk ment el. Ezekben tanáraink nagy segítségünkre voltak. Az iskola, az önkormányzat ezeket fontosnak tartotta. Sokat jártunk kirándulni, érdekes utazásokon vettünk részt. De sok esetben merültünk el a nagy méretű 3D szimulációkban is, hiszen rájöttünk, hogy azokból nem egy esetben sokkal több érdekesség is kiolvasható, sőt a helyszínen nem is biztos, hogy olyan jól látszik a dolog. Például amikor felülről, 50-100 méter magasságból lehet tanulmányozni mondjuk a piramisokat és azok környezetét. Egyetemi tanulmányaink egy részét Indiában végeztük részképzésen. Ott ismerkedtünk meg, a diploma megszerzését követően pedig összeházasodtunk. Maya vegyészmérnök én gépészmérnök lettem. Utána a PhD képzés keretében már elkezdtünk űrhajók tervezésével foglalkozni.
Maya kiemelte, hogy neki nagyon tetszett a középiskolai történelem oktatás, mivel az elsősorban a műszaki találmányok jelentőségét hangsúlyozta ki az éppen vizsgált korszakokban, nem pedig például a különböző csaták évszámait. Imádta az egyiptomi, a görög és a római építészetet, az egyes korokat jellemző fejlődést, ahogy az iszlám átmentette és továbbfejlesztette az ókori kultúrát, míg végül eljött az elektromosság kora, ami óriási fejlődést hozott az emberiség életébe. Az órákon varázslatosak voltak a 3D megjelenítések. mintha ténylegesen az adott helyszínen álltak volna. Az egyes korokra jellemző fontos természettudományos kísérleteket is elvégezték, mely a történelemtanításnak része is volt. Tehát arról kaptak képet, hogy miként is befolyásolta az emberiség történetét a technika fejlődése és ez miként hatott a társadalmi fejlődésre.
Az interjú végén Maya töredelmesen bevallotta, hogy már gyereket is szeretnének.
Az űrhajón volt is lehetőség a gyerek „előállításának”, hála a kényelmes belső elrendezésnek és a számukra biztosított külön hálószobának. Ez ugyanis titkos feladatuk is volt, mármint a próbálkozás. Tehát várhatjuk az első magyar űrbébit. Fiú vagy lány? Lehet nevet javasolni!
A misszió eredményeiről röviden még annyit, hogy a sóolvadékos reaktor kiválóan működött az állandó sebességű szakaszon is, tehát az űrhajó forgatása elegendő gyorsulást tudott biztosítani. A lítium sajnos a Titánon sem gyakoribb elem, mint a Földön. Ellenben a hold metán légköre és szénhidrogén tavai, folyói, tengerei lehetőséget nyújtanak a további kutatásokhoz.
Radnóti Katalin
