20. század – 21. század – 22. század
Elbeszélés a múltból, jelenből és a jövőből, amelyben a szereplők igencsak hosszú életűek lesznek.
_______________________________________
Első rész
20. század
Decemberben az egész országot tiszta fehér hó borította, szikrázó fényességgel sütött a nap, éjjel pedig a telihold világította be a fehér tájat. Az emberiség a Megváltó születését, a karácsony ünnepét várta, örülve a gyönyörű télnek.
Kovács anyuka már az ünnepek előtt készülődött az elmaradhatatlan diós és mákos bejgli sütéséhez. Fia, Lackó élvezve a téli szünet örömét, a tavaszi métázáshoz igyekezett az ütőt megfaragni, hogy az jól a kezéhez álljon. Azonban – bármennyire is sajnálatos – egy gyerek még a vakációban sem azt csinálhatja, amihez kedve van, mert foglalatosságát megszakítja az anyai parancs, ami persze inkább kérelem.
– Lackó fiam! Ugye Te nagyon szereted a bejglit?
– De még mennyire! – derült fel Lackó tekintete. – Máris kisült?
– Nem oda-Buda. Még csak most készülök a sütéshez, Te pedig elmész a sarki fűszereshez, Volentér bácsihoz bevásárolni. Felírjam, vagy megjegyzed? Kell két kiló kimért búzaliszt, fél kiló disznózsír, két kiló kristálycukor, tíz deka vaj, huszonöt deka dió és harmnc deka mák, amit Volentér bácsi mindjárt daráljon is meg a bolti darálóján. Hogy ne jutalom nélkül tedd meg az utat, magadnak is vehetsz egy pár darab szíjcukrot, tudom, azt nagyon szereted. Ja, és apádnak meg Diana sósborszeszt, hagy csepegtesse a kockacukorra.
21. század
Nahát, ennyi mindent napestig sem vásárolok meg, pláne, ha sokan lesznek a Tescoban – mormogott Lackó, miközben sietve szedte lábait az áruház felé haladva.
Tényleg rengeteg vásárló volt a már ünnepi díszbe öltözött nagyáruházban.
Na de, hol is az a lista arról, amit vásárolnom kell. Igen, kell két csomag „Nagyi titka” extra fehér süteményliszt, egy üveg Floriol étolaj, két kiló Korona kristálycukor, tíz deka Ráma sütőmargarin, huszonöt deka dejó, abból azonban csak félkilós kiszerelés van, mint ahogy a darált mákból is. Nem baj, legalább több bejglit süt Anyu.
Ja, és magamnak két doboz energiaital, apunak meg egy karton Kaiser dobozos sör.
22. század
Az anyukám mindig engem bíz meg a bevásárlással, pedig neki is van extra-internete. Persze ő azt csak arra használja, hogy olvasgassa a különböző űrutazási ajánlatokat, meg nézze a beszámolókat egy-egy űrben rendezett divatbemutatóról. Nem veszi figyelembe, hogy a fél világgal játszom azt a legújabb interkozmoszos harci játékot, amelyben egy a Plútón lévőkkel holtversenyben állunk a második helyen.
Jó, akkor megszakítom és jöjjön a bevásárlás, hiszen a karácsony még itt a földön sem múlhat el bejgli nélkül.
Enter, és máris megy a rendelés. Anyunak tíz-tíz diós és mákos bejgli tabletta, apunak húsz mákos és tíz diós tabletta, nekem pedig húsz diós és tíz mákos bejgli tabletta. Mire ezeket itt leírom, a robot szállítógép már ki is hozta a teljes megrendelést. Nem is értem, miért kell olyan nagy ügyet csinálni az ünnepi sütés-főzésből 2102-ben?
_______________________________________
Második rész
20. század
– Nagyon ügyes vagy Lackó fiam. Igen gyorsan bevásároltál és nagyon szép az áru. Ugye mondtad Volentér bácsinak, hogy nekünk lesz? És a mákot is milyen szépen megdarálta.
Na, és szíjcukrot vettél-e, mert ha igen, gondolom az úti jutalmadba még egy postai út is belefér. Már tegnap megírtam a rokonságnak a karácsonyi és újévi üdvözlőlapokat.
Apád már aláírta azokat, most még neked kellene, és akkor mehetsz is a postára feladni. Mindegyikre húszfilléres bélyeg kell, itt van rá két pengő.
21. század
Na, tessék, már megint nem játszhatom a gépemen kedvemre, mert anyu kitalálta, hogy a rokonainknak az Alfa zenés képeslapküldővel nagyon szép karácsonyi és újévi üdvözleteket kell küldenem. Miért nekem?
Hiszen három gép is van a lakásban. Ja, hogy én vagyok a legügyesebb, mert már egy éves koromban tudtam klikkelni az egérrel. Ezért nem érdemes túl ügyesnek lenni, mert a szülők visszaélnek vele. Először csak dicsekszenek másoknak, hogy a pici fiuk milyen ügyes, aztán írd meg ezt, küld el azt, nézd meg ezt.
Hiába, nehéz a zsenik élete – sóhajtozott Lackó, de azért a jó bejglik reményében igyekezett anyukája kedvébe járni.
22. század
– Lackó! Nagyon ügyes voltál a karácsonyi üdvözletekkel. Nézd csak, állandóan jelez a fénytelefonunk. A rokonok egymásután villognak ide és köszönik a jókívánságainkat. A legtöbbjük vagy feldíszített, vagy hóval borított fenyőfaképét küldi és látod, beborítják az egész szobát a gyönyörű fenyők. Légy szíves jelezz vissza nekik, hogy megkaptuk köszönetüket.
– Jaj, anyu! Mikor tanulod már meg, hogy abban a pillanatban, amikor a szobát teljes egészében beborítja a küldött kép, az azt jelzi, az üzenet kézbesült. Azt viszont nem bánnám, ha nem jönne több fényüzenet, mert én is egy fontos telefont várok és mivel csak a Jézuska hoz majd nekem is saját fénytelefont, addig ezen kell várnom. Nagyon fontos hívást várok!
– Esetleg egy kislány?
– Mégis mit gondolsz, Anyu, talán egy ufó?
_______________________________________
Harmadik rész
20. század
Kovács apuka koronaőrként szolgált fenn a várban. Nagyon szerette és megtiszteltetésnek érezte a foglalkozását, amire nagyon büszke is volt.
Igaz, amikor díszőrségben kellett állnia a korona mellett, az már elég fárasztó volt, de a gondolat, hogy ő őrzi a Szent koronát, erőt adott lábainak.
Hogy lábaiból a hosszú állást kimozgassa, szép lassan sétált hazafele. S útközben az utcai újságárusnál megvette a legfrissebb Kurírt, mert nemcsak fenn a várban hallani, hanem otthon olvasni is szerette a legfrissebb híreket. Már csak ezért is alig várta, hogy hazaérjen.
21. század
Bizony legfőbb ideje, hogy hazaérjek – sóhajtozott Kovács apuka, akinek elege volt már abból, hogy biztonsági őrként egész nap ott álldogáljon a bank ügyfélszolgálati részében, nézni és hallgatni a mindig siető, gyakran elégedetlenkedő ügyfeleket.
Amint hazaért, rögtön kivette a postaládájukból az aznapi Népszabadságot, és már a lépcsőn felfelé haladva elkezdte olvasni az újságot, természetesen a hátoldalával kezdve. Örömmel olvasta, hogy a Ferencváros tartja az első helyet az esélyesebb Rába ETO előtt.
22. század
A szokásos vacsoraidőre ma is időben ért haza a kozmoszból Kovács apuka, aki a pontosságot nagyon fontosnak tartotta, hiszen enélkül az űrhajók összehangolt működése lehetetlen lenne.
Pontosságnál már csak a finom vacsorákat kedvelte jobban, és mai vacsora tényleg finom volt. A székelykáposzta tabletták mellé még volt algából és moszatból készült nagyszerű összeállítás is, ami már szinte ínyenceknek való csemege.
Vacsora után még egy kis családi beszélgetés is szükségesnek tűnt arról, hogy a Lackó gyerek már nagyon kacsingat a lányok felé.
Végre aztán eljött a nyugalmas olvasás ideje is. Kovács apuka táskájából elővette az „olvasnivalót”, feltette szemére az olvasószemüveget, azon beállította a mai napot és a pontos időt, majd kimondta az „indul” szót, és a szemüvegen megjelentek a legfrissebb hírek, események.
Azonban a bőséges vacsorától, na meg az egész napos űrutazástól egy kicsit elálmosodott és bizony olvasás közben néha el is bóbiskolt. Ilyenkor megszólalt az olvasószemüveg. „Alszol, kikapcsoljak?” Ne, ne, máris olvasom tovább, gondolta Kovács apuka, szinte bocsánatkérően.
_______________________________________
Negyedik rész
20. század
Lackó gyerek, a maga tizenhat évével már bizony tényleg kezdett a lányok iránt érdeklődni. Szinte férfi szemmel leste a hosszított szoknyák alól néha kibukkanó női vádlikat, csodálta a hajkölteményeket, és néha egészen belemélyedt egy-egy fehérszemély szép szemébe, ha az is érdeklődéssel tekintett rá.
De ismerkedni még nem tudott. A koedukált iskoláról még csak nem is hallott, tisztességes lány pedig az utcán nem ismerkedhetett, az első bálra pedig tizennyolc éves koráig várnia kellett.
Az 1942-es esztendőben aztán ő is betöltötte a bűvös 18. évét és alig várta az év farsangnyitó bálját a Koronaszálló nagytermében.
Mennyi szép, csinos fiatal lány és mind – a kevésbé szép és már nem igen fiatal – gardedám kíséretében. Először tehát a kísérőhölgytől kellett engedély kérni, hogy az ifjú, az első bálozó hölgyet felkérhesse egy szolid táncra.
Gardedám nagynéni először hosszasan sajnálkozott magában, hogy már nem őt kérik táncra, mint hajdanán, de aztán minden illemszabály betartásával, kegyesen hozzájárult gardírozottjának felkéréséhez. Bizony az illemszabályokat be kell tartani mondogatta, nem úgy, mint ő hajdanán, gondolta. Na, de a hajdanánból térjünk vissza a mába.
21. század
A diszkólámpák szemet vakító villogásában a legnagyobb hangerőre állított számtalan hangszóróból dübörgő zenére, szinte félmeztelenre vetkőzött fiúk és ruhájukat csak ledobni szeretnék lányok vonaglottak összekapaszkodva egymással, esetleg egy másikkal szemben.
Beszélgetés helyett artikulátlan üvöltéssel akarták kifejezni mondanivalójukat, azt sem megértve. Pedig mondanivaló lett volna, ezért azt kézzel is igyekeztek kifejezni, nem mindig megfelelő kiejtéssel. Ugyanis a kezek nemegyszer tiltott helyen akartak nyomatékot adni az annyira fontos mondanivalónak. Erre az egyértelmű válasz néhány esetben sikítás volt, amire – mint egy vészjelzőre – megjelentek a kidobó emberek és udvariasnak nem nevezhető módon felkérték a kézzel beszélőt, hogy hagyja el a termet.
22. század
A fiatalember nem akarta egyedül tölteni estét. Ezért parányi tabletjén, annak képernyőjét jól felnagyítva, lapozgatni kezdett a rendelhető nők névsorában, megnézve azok fényképeit és elolvasva szolgáltatásaikat, úgy döntött, hogy ma Alfácska 17-et hívja magához.
Ahogy ezt eldöntötte, máris kopogtak az ajtón és megjelent Alfácska 17 légies lénye. Az előre programozható lágy hangszínével kérdezte:
– Engem hívtál szépfiú?
– Nagyon egyedül érzem magam, ezért hívtalak – mondta Lackó.
– És mivel szórakoztassalak, miről meséljek neked?
– Mesélj nekem az első bálozó leányról és fiúról!
– Jól van. Hunyd be szemed, helyezkedj el kényelmesen, lazítsd el magad és hallgass figyelmesen!
_______________________________________
Ötödik rész
20. század
A csodálatos angolkeringő után rövid szünetet tartott a szalonzenekar. Ahogy ezt az illemszabály is írja, a szünetben Aranka belekarolva Lackóba, szép lassan, körbe-körbe sétáltak a többi illedelmes párokhoz hasonlóan.
Nagyon jó volt ez a sétálás a bizalmas beszélgetéshez, apró, de sejtelmes kacagáshoz. Ilyenkor Aranka, szinte maga sem vette észre, hogy meg-megszorongatja partnere karját.
Bezzeg észrevette ezt nagy boldogsággal Lackó. Ezáltal feljogosítva érezte magát, hogy tisztelettel megkérje a gardedámot, hogy vele közösen, hazakísérhesse táncpartnerét. Amíg a nagynéni a megérkezéskor a kulcsokat hosszasan kereste, a fiataloknak sikerült a titkos levélváltást megbeszélni.
Több közös bálozásnak leánykérés lett a vége, miután a szülők is kellően megismerték egymást, a nagyjából azonos anyagi helyzetükben adták áldásukat gyermekeik boldog egybekelésére. Előtte azonban még házassági szerződést kötöttek, nagyon kihangsúlyozva, hogyha az egyik meghal, mit örököl a másik és így tovább. Az „örömszülők” egyezkedése közben a fiatalok boldogan tervezték a boldog jövőt, anélkül, hogy tervezték volna ki hal meg előbb.
21. század
– Képzeld mit álmodtam a diszkóban töltött éjszaka után! – fogadta másnap Lackó Arankát. – Egy nagyon régi bálban ismertelek meg, a gardedámodtól kértem engedélyt, hogy felkérhesselek, s végül, miután szüleink hozzájárulásával megkötöttük a házassági szerződést, össze is házasodtunk.
– Jaj, de bírlak, Édi, hogy ilyen cukikat álmodsz. Ez sokkal jobb, mint az én álmom, bár abban is igencsak ráztuk a diszkóban. De tudod mit? Kössünk mi is házassági szerződést, most rögtön.
– Ám legyen – hagyta jóvá Lackó.
22. század
„Házassági szerződés, amelyben kötelezzük magunkat, hogy amíg mindketten életben vagyunk, a levett DNS-ünkből nem klónoztatjuk sem magunkat, sem a másik felet.
Bármelyikünk halála esetén, a másik fél jogosulttá válik az elhunyt fél DNS-éből őt újra klónoztatni, de csak egy példányban.”
_______________________________________
Hatodik rész
20. század
Aranka és Lackó esküvője a város nagy eseménye volt, rengeteg meghívottal és nagyon sok csalódottal, akik nem kaptak meghívást erre az esküvőre.
Alig telt el néhány hónap, amikor az ifjú asszony rákérdezett ugyancsak ifjú férjére:
– Mondd Kedves, minek örülnél jobban, kislánynak vagy kisfiúnak?
– Én neked örülök legjobban, illetve mindkettőnknek.
– Pedig nemsokára „mindhármunknak” kell örülnöd – mondta elpirulva Aranka.
– Csak nem?
– De, igen! Én már ki is néztem a babaruhákat, és mivel nem tudhatjuk kislány, vagy kisfiú lesz, néztem rózsaszínűt és kéket is. Anyukámmal már azt is megbeszéltük, melyik bábaasszonynál fogom gyermekünket megszülni.
21. század
Lackó alig bírt magával abbéli örömében, hogy gyermekük lesz. Csak azon töprengett folyton, vajon fiú lesz-e, vagy leány? Neki persze mindegy, de azért nagyon jó lenne, ha az első fiú lenne, mert mint idősebb testvér, majd vigyázhatna fiatalabb húgára. Az egyik ilyen töprengése közben érkezett haza Aranka és máris nekiszegezte a kérdést.
– Mondd Kedves, minek örülnél jobban, kislánynak vagy kisfiúnak?
– Tudod, nekem mindegy, bár…
– Bár ide, vagy bár oda – intette le Aranka, és egy furcsa papírt adott oda neki. – Ezt nézd meg, és most mondd, hogy bár! Ez ugyanis fiad, a mi fiúnk ultrahangképe.
– Jé, de aranyos, mintha máris hasonlítana rám.
– Na, még csak az kéne, elég az, ha később olyan lesz, mint te. Olyan kedves és aranyos. Anyukámmal már megbeszéltük, hogy ki legyen a választott orvosunk, elvégre nem mindegy, hogy ki és hogyan segíti világra a kis újszülöttet.
22. század
Lackó hallott ugyan valamit az ultrahanggal készthető képről, de nagyon elavultnak tartotta azt a régi módszert. Ezért aztán nagy elhatározással leült Arankával, hogy megbeszélje, milyen nemű is legyen az első világra jövő gyermekük, hiszen az anyaméhben történő génmódosítással ez még eldönthető vagy megváltoztatható. Az engedélyezése is viszonylag egyszerű, elektronikus úton is kérhető és kapható az engedély.
Aranka belegyezett, hogy az első gyermek neve Lackó, vagyis kis Lackó legyen azzal a kikötéssel, hogy a másodikat, édesanyjáról Klárikának nevezzék el, vagyis az kislány legyen.
_______________________________________
Hetedik rész
20. század
Családtervezés ide, tervezés oda Aranka már a negyedik gyermeket várta, amikor váratlanul elhunyt először az édesapja, nemsokára rá az édesanyja is. A szépszámú rokonság azzal igyekezett vigasztalni az elhunytak egyetlen leánygyermekét, hogy szörnyű ugyan a két szülő elvesztése, de kárpótolja őt a sors a négy gyermekkel.
Igen, a négy gyermek, bizony a „kétszáz pengő fixszel, nagy vidáman vikszel” időszakban is igen sokba került.
Lackó szüleit is bevonva a tanácskozásba, azt a döntést hozták, hogy Lackó otthagyja a hivatalnoki munkáját és unokatestvérével közösen, Aranka örökségének egy részéből és a Takarékbanktól kért kölcsönből megvásárolják a közelben lévő fatelepet, ami jó jövedelmet ígért.
Nemsokára ki is került az új, hatalmas cégtábla „Kovács és Tsa.” fenyő és fűrészáru.
21. század
A kárpótlási törvénnyel visszakapott fatelep, megfelelő és nagyobb mennyiségű faanyag beszerezhetetlensége miatt, lassan veszteségessé vált.
Lackóék először kölcsönnel újabb fejlesztésen gondolkoztak, de a magas kamatok miatt erről lemondtak, és végelszámolással megszüntették a „Kovács és Tsa. Kft-t”.
A végelszámolásból megmaradt pénzzel először trafikok működtetéséhez nyújtottak be és nyertek pályázatokat, majd a már emberré cseperedett kicsi Lackó földműveléssel kezdett el foglalkozni és sok hektár föld bérletére nyújtott be és nyert el pályázatokat.
22. század
Kicsi Lackó már igencsak java korú felnőttként egymás után adta vissza a földek bérleti jogát, mert a földnek már nem nagyon volt értéke, hiszen amire az embereknek szüksége volt, azt a vegyipar már bőven ellátta, inkább csak rezervátumként működtettek egy-egy farmot és a körülötte lévő földet, ahol a fiataloknak bemutatták a hajdan volt szántást, vetést, aratást és állattartást.
Ő, testvéreivel összefogva robot összeszerelő laboratóriumot üzemeltetett. Innen kerültek ki azok az önműködő gépek, amelyek megfelelő programozással maguktól érzékelték a szemetes, vagy havas utcákat és azonnal elindultak azok letakarítására. De a házi és otthoni robotok is igen kellendőek voltak. Különösen nagy sikert aratott az egyedül élők számára kikísérletezett felolvasó robot, illetve hálótársként megvásárolható új találmányuk.
_______________________________________
Befejező rész
20. század
Aranka és Lackó élete nemcsak saját maguk miatt lett igen változatos, hanem a kor, amelyben leélték életüket, igen viharos és változatos volt, a háború szörnyűségével terhelve.
Második fiúunokájának kiskorában igen sokat mesélt Kovács nagyapa a koronaőrség szép és nemes hivatásáról. El is határozta a fiú, amint eléri azt a kort, azonnal jelentkezik ő is koronaőrnek. Azonban a leventeséget is alig úszta meg, a Szent Korona pedig a véres II. világháború során eltűnt és Amerikába került. Később pedig már semmi sem lehetett szent, még a korona sem, sőt Szent Istvánból is I. István lett.
21. század
A Nemzeti Múzeumban megtekinthető Szent Korona megismerését valamiért Lackó nagyon fontosnak tartotta. Igyekezett gyermekeit a korona tiszteletére nevelni, de az is igaz, hogy nem tetszett neki, hogy a korona ismét politikusok témája és ütőkártyája lett.
Ő inkább a korona történetéről és Szent István megkoronázásának jelentőségéről mesélt gyermekeinek, hozzátéve, Istvánt még nem ezzel koronázták meg. Természetesen azért a Kovács család két felnőtt és hat gyermek tagja, a három fiú és három leány, együtt nézte meg az Országházba átvitt koronát, mert a dunai úsztatásáról lemaradtak.
22. század
Az első hazai gyártmányú űrhajót is Szent Koronáról nevezték el. A Velencei tó mellett, Sukoróhoz közel kisajátított és felépített magyar űrközpontból történő fellövése csak azért késett, mert a politika nem tudott megegyezni, hogy melyik ünnephez igazítsák a startot.
A személyzet már napok óta indulásra készen várt az űrhajóban. Valami öngyulladás miatt csúszott a kilövés, aztán egy teljesen szürke szerdai napon startoltak el.
Az űrhajó másodpilótája, asztronautája a középső Kovács gyermek, Sándor volt, aki csak azt sajnálta, hogy szülei, Aranka és Lackó ezt már nem élhették meg, bár igen tisztes kort értek el. Sándor, az űrközpont engedélyével magával vitte szülei hamvait, hogy azok a kozmoszban folytathassák három-dimenziós életüket.
Így az ő életüknek is, és ennek az írásnak is vége. Bár lehet, hogy 2202 után a negyedik dimenzióban folytatjuk közösen. Ki tudja?
András K. Zoltán
