Hajnalodott. A Nap sugarai vörösre festették a mélán gomolygó felhőket. A madarak trilláztak. Idilli reggel lenne – de nem itt a tanyán.
 A madarakat túlkukorékolta a kakas, bőgött az éhes tehén, a kisebb állatok készen álltak kimenni a legelőre. Persze a Csahos körbe ugatta a csapatot. Tóni, az idősebb legény jókor ért haza a faluból, a kukoricáson át bandukolt a tanyáig. Tegnap este bál volt a faluban a fiataloknak, éjfélig ropták. Suttyi is megérkezett a szomszédos tanyára. Két bátyjával szekérre rakták a frissen fejt tejjel megtöltött kannákat. Vitték eladásra.
 Az öt tanya legényei, leányai nagy barátságban voltak. A fiúk csínytevései közé tartozott, amikor tánc közben megcsókolták a lányok nyakát – csak úgy véletlenül. Nem volt bűn, sőt! Kukoricatörésnél a piros fejkendők kikandikáltak a sorból, nem volt nehéz gazdájukat megtalálni. A fiúk ilyenkor is bátran közeledtek a lányokhoz. A kukoricás jó búvóhely, és a szoknyák meg-meglibbentek. No, nem a nagy széltől.
 Julcsi gyöngyöző kacagása csengett, Piró zsörtölődése hallatszott, amikor Gyuri derékon szorította.
 – No, hagyj már békén!
 Hamar csend lett, a fiúk nagy örömére. A déli harangszónál a Nap hétágra sütött. Pihenő.
 Erre már a csapat a fák hűs árnyéka alatt kezdte fogyasztani az ebédet. Ilyenkor viccelődések sora kezdődött. Kikezdték a lányokat.
 – Panni, na, húzd már lejjebb a pruszlikodat!
 – Bözse, hosszú a szoknyád! Mutasd csak, hol csípett meg a szúnyog? A combod környékén vakaróztál az előbb!
 – Rozi! Ha ideülnél az ölembe szorosan, nem árvátlankodna a két kezem.
 Ilyen csintalanságokra kukoricamorzsoláskor is sor került. A csövek adták az ötletet.
 Olyan eset is előfordult, hogy az egyik lány eltűnt. Keresték a tanyán, bokrokban is, de nem volt sehol. Végül rátaláltak: az egyik eperfán ült, ott eszegette a Julcsitól ellopott vastagkolbászt kajánul.
 A fiatalemberek sorsa a katonaság. Tóni, Gyuri, Suttyi, Béla is megkapták a behívót. Az anyák részéről jött a sírás-rívás, mintha örökre kellene búcsúzni. A lányok nem sírtak. Ígérték, hogy minden fiúra várni fog a kedvese.
 Időnként egy-két nap szabadságot kaptak a fiúk. Ilyenkor hazautaztak. Első időben még álltak a fogadalmak.
 Leszereléskor a fiúk büszkén mondták a bajtársaiknak, hogy őket nagyon várják otthon a bögyösek. Nagy volt a meglepetés, vagy inkább a csalódás. A lányok ímmel-ámmal viszonozták a puszikat, elhúzódtak az ölelés közben, amikor a fiúk végigtapogatták őket, hogy megvan-e mindenük, esetleg nem lopta-e el valaki előlük.
 Az érkezésükre nagy bált rendeztek a faluban. A bálban egy-két módosabb gazda fia – miután jól beivott – ígéretekkel halmozta el a lányokat. Olyannyira, hogy egymás után tűntek el a bálteremből. Visszatérve nagyképűen újságolták sikerük titkát.
 A lányok is már jobban vonzódtak a pökhendi, jólöltözött, jóképű fiúkhoz, mint a katonaságból visszatért régi udvarlóikhoz. Hova lett már a „hűség” fogadása és megtartása?
 Bözsi annyira beszédült az ígéreteknek, hogy még a tanyát is otthagyta. Ő amúgy is hajlamos volt a ledérségre. Panni ugyan otthon maradt, de egy idő után nagy pocakját kellett dédelgetni. Julcsi nem járt pórul, de minden héten be kellett menjen Géza urasághoz egy kis hempergésre. A szép ruháknak ára van.
 Piró és Rózsi nagyot csalódott a szép fiúkban. Maradtak hát a megszokott tanyasi életben Béla és Gyuri párjaként.
 Ki lett szerencsésebb vagy boldogabb?
 Ha kíváncsian és figyelmesen hallgatjuk a lágyan vonuló szél suhogását, e táj mindentudóját, ő tovább meséli.

Bőhm Júlia