A nő minden reggel hat órakor ébred, és nincs ez másképp hétvégenként sem, automatikusan kipattan a szeméből az álom. Köntösében a konyhába botorkál, és felkészít magának egy kávét. Előző este még arra sem volt hangulata, hogy eltegye a helyükre a tiszta edényeket a gépből. Kiveszi kávézós bögréjét, és édesítőt szór bele. Muszáj valami pótlószer, hogy édes legyen, feketén nem bírja meginni. Felengedi kávéval, és löttyint bele egy kevéske tejet. Mikor kilép a teraszra, halkan csattan mögötte a szúnyogháló ajtó, aztán a loggia korlátra könyököl, és körbenéz.
 Még alszik a város. Csak egy-egy személyautó suhan el a két közlekedési jelzőlámpa között. A folyó felett ívelő hídon a kerékpár sávban valaki tekeri a bringát, és az élesen nyikorog.
 A nő belepillant a bögréjébe, és körbelötyböli a kávét. Az édesítő feloldódott, de a tej kiült a kávé tetejére. Kortyol egyet, furcsának találja az ízét, talán csak még egy pötyit kellett volna beletennie.
 A szemközti sávból átsuhan egy kis furgon a hídon. Borult az ég, de szélcsend van, összébb húzza magán a köntösét.
 A folyó menti növényzetet figyeli, mennyire elburjánzott, és milyen zavaros a víz. A városi kimeneti csatornából szürkés-barnás lé zubog a folyóba. Az önkormányzat ígéretet tett már évekkel korábban, hogy rendbe teszik a folyó ökoszisztémáját, a part mentén kialakítják a sétányt, ahogy egykoron volt, hogy a vízparti növényzetet karban tartják, a fűzfákat megnyírják, hogy ne lógjanak a folyóba. Pásztázza tekintetével a környéket, és elmereng, mennyire ráférne a városképre, hogy megszépüljön.
 A híd lábánál, a fűzfaágak között egy párra lesz figyelmes. Megáll a tekintete rajtuk, összeráncolja szemöldökét, kétkedve nézi őket.
 A férfi és a nő egymással szemben állnak. Egyforma magasak és egyformán szélesek mindketten. Átölelik egymást, amennyire bírják, és hosszan csókolóznak. A férfi simogatja partnere hátát és szorosabban megöleli. Ügyetlennek tűnik a csók, és inkább vigasztalónak a simogatás. Egyforma kobaltkék pólóban vannak, hátulján egy fehér felirattal. A férfi farmert, partnere egy piros melegítőnadrágot visel, a fű lábszárközépig ér, nem látszik, milyen lábbeli van rajtuk.
 A nő mosolyog a loggiáról. Talán éjszakai műszakban voltak, vagy a sarki sörözőben zárásig, aztán a romantika a folyóparton zajlik tovább, hajnalig a fűzfák alatt, elbújva a világ elől. A tömbház lakásaiból jól rálátni a folyó azon szakaszára, de vélhetően ezt ők nem érzékelik, a fűzfa elég menedéket nyújt románcuknak.
 A nő tovább mereng, a szemközti utazási irodát nézi, és arra gondol, milyen ajánlatok lesznek azon a nyáron, idén végre el kellene utaznia valahova. Amióta Péter nélkül él, sehol sem volt. Tizenkét éven keresztül minden nyáron nyaraltak valami egzotikus helyen, és évente egyszer síelni is elmentek. Talán a húga, Anett elmenne vele, mondjuk Korzikára. Biztosan lenne hozzá kedve.
 A hídon mintha száguldozna egy kamion, pótkocsija üresen zörög utána, egész hosszan hallja a hangját.
 A nő bögréjében meghűl a kávé. Ismét körbelötyböli, kortyol egyet, de nem lett jobb az íze. Talán az új kávé az oka, amit a héten vásárolt, hogy kipróbálja.
 Kissé meglebben a szél, arcába söpör néhány hajszálat, azt igazgatja, orra alá fújja a szél a folyó jellegzetes szagát. Aztán ismét a fűzfák közé pillant, és elkerekedik a szeme, azok meg mit csinálnak? Még mindig ott vannak, nem hagyták abba. Még egymással szemben állnak, még ölelkeznek, de már mindkettőnek bokáig le van tolva a nadrágja. A férfi partnere háttal áll a loggiának, és látszik, fehér a bőre és fehér, méretes a bugyogója. A férfi megsimítja a nőt, majd tenyerével belenyúl a bugyijába, és a hátsóját is megsimogatja. Aztán hirtelen felnyúl a háta közepére, és a kék póló alatt matat. A nő is simogatja a férfit, közben újra csókolóznak. Ez egy hosszú percen át tart, és ismétlődik. Újra, meg újra. Ez elképesztő! Vajon meddig mennek el? És miért ezt a helyet választották? Ott a folyóba zubogó bűzös víz mellett.
 Emlékszik, amikor még tinédzser volt, és sorra kapta a felvilágosítást, közte szerepelt az is, hogy ne az utcán, nyilvánosan élje ki szerelmi életét. Ne a parkban a padon, vagy jobb híján a buszmegállóban csinálja. Ne rontson a hírnevén, arra egy nőnek szüksége van. Jól válogassa meg a partnereit is, csak annak adja oda magát, aki megérdemli, és arra méltó helyen. Ez volt az alaptézis.
 Aztán persze csak partnere válogatta, melyek az elvárások. Milyen sűrűn van igény új helyszínre, hogy izgalmas és változatos legyen az együttlét. Péter szenvedélyes volt. Mindig megragadta az adott pillanatban az adott helyszín lehetőségeit. A liftben, a lépcsőházban, a tóparton, az irodában, az erkélyen, és egyszer még a cég ebédlőjében is. Körültekintő volt, de mégis veszélyes, hogy bárki megpillanthatta, észrevehette volna őket, és ha lebuknak, akkor az állásuk is velük bukott volna. Merész időszak volt ez mindkettőjüknek. De csak volt, mert amióta Péter nincs, egy férfira sem tud úgy gondolni. Látszólag ennek a szerelmespárnak nem az izgalmat, változatosságot nyújtják a folyóparti fűzfák, de jelenleg még ennek a két embernek is több szenvedély jut, mint neki.
 A férfi és partnere hirtelen megszakítják a gyakorlatot. Felhúzzák a nadrágjukat, begombolkoznak, a férfi becsatolja derékszíját, és kéz a kézben elindulnak felfelé a fűzfák mentén. A férfi szinte vonszolja maga után nagydarab nőjét, az egyikük ügyetlenül megcsúszik a meredek partoldalon.
 A nő iszik a bögréből, de már cseppet sem tartja ízletesnek, inkább egyenesen pocséknak. Jód ízt érez rajta. Visszaköpi a kávét, képtelen rá, hogy megigya. Talán lejárt a tej szavatossága. Jobb lesz, ha bemegy, és készít magának egy másikat, aztán elpakolja helyükre a tiszta edényeket a mosogatógépből.

Losonczi Judit