Mindössze nyolcéves voltam azon nyáron, amikor tíz napot a nálam két évvel idősebb Liziéknél töltöttem. Sokszor babáztunk, zenét hallgattunk, vagy játszottunk az utcán a többi gyerekkel, én azonban mégis Barbara közelében szerettem lenni a legjobban. Barbara, Lizi anyukája, akkoriban huszonöt éves volt, anyámtól éppen két évvel fiatalabb. Barbara nagyon fiatalon szült, épphogy kijárta az általános iskolát, férjhez ment, és 16 éves volt, mikor megszületett Lizi.
 Barbara karcsú nő volt, laza szőke hajjal, zöld macskaszemekkel, kedves mosollyal az arcán. Nagyon csinos lábai voltak, szeretett miniszoknyában és magassarkúban járni, és a körmei mindig ki voltak lakkozva. Igazi dögös, szexi nő volt, és amennyire tudom ennyi év távlatából, meg is maradt annak.
 Barbara különleges nő volt a szememben. Percekig tudtam bámulni, mikor öltözködött, vagy hajat szárított. De sosem szólt rám, inkább mindig csak rám mosolygott, ha észrevette, hogy nézem. Sosem zárkózott be, ha fürdött, bemehettem én is, náluk teljesen természetes volt az ilyesmi. Szabadgondolkodásúak voltak, és sok év múlva tudtam meg, hogy férjével nyitott házasságban éltek.
 Nyaranta gyakran lejártak a „nudira”, és egy alkalommal engem is magukkal vittek. Azt mondták nekem, hogy ne legyek szégyenlős kislány, sose szégyelljem a testem, már Lizi sem szégyelli, meztelenül fürdőzni örömteli és felszabadító érzés, és csak lássam, milyen szépen barnulok majd, és nem marad fehér foltos a bőröm a fürdőruha alatt.
 Időnként otthon is ruha nélkül jöttek-mentek a házban. Barbara férje sosem viselt alsógatyát még farmer alatt sem. Emlékszem, rengeteg szexmagazinja volt odahaza, és Lizi az összes helyet ismerte a ház különböző pontjain, hiába volt elrejtve fent a vécétartályon, a szekrény tetején, vagy a szülei hálószobájában, ahova egyébként tilos volt bemennie, bárhol megtalálta. Lent a garázsban és a műhely falain tucatszámra lógtak a meztelen nős naptárak, egész régiek is a nyolcvanas évekből, és a garázsajtó mindkét szárnya telibe volt poszterezve belülről különféle újságokból kitépett meztelen nőkkel és férfiakkal, akik mindenfélét csinálnak a képen. Az egyikre különösen emlékszem. Egy női nemi szerv egészen közelről volt látható. Fényes szeméremajkak villantak ki a dús, barna szőrzet alól, és az egész egy kulcslyukon át volt lefotózva. Bár már kapizsgáltam, miket ábrázolnak azok a poszterek, eleinte féltem lemenni a garázsba, furcsa remegés kapott el olyankor, de pár nap után egészen megszoktam a látványt. Természetesnek tűnt mindaz, ami körbevett, és könnyebb volt, hogy láttam, Lizinek is az.
 Ez náluk központi téma volt. Az erotika. Annyit már tudtam, hogy úgy lesz a gyerek, ahogy a magazinok és poszterek bemutatják, mert Lizi elmondta, és én úgy gondoltam, hogy biztosan kistestvére lesz, hisz akkor ez magától értetődő, ha ennyi kép van róla kitéve.
 Egy alkalommal anyámtól is megkérdeztem, hogy Barbarának és a férjének lesz-e még gyereke, és Lizinek ugye lesz még kistesója.
 – Dehogy lesz! – mordult rám. – Alig várják, hogy Lizi felnőjön! – jött hirtelen a válasz.
 Erre nem tudtam mit mondani nyolcévesen, most már azért megvannak a saját gondolataim a témával kapcsolatban, de akkor csendben maradtam, és tudomásul vettem, amit mondott.
 Azt követően, hogy hazavittek a nyaralásból, persze folyton Barbaráról vagy vele kapcsolatosan beszéltem mindenfélét. Barbara fürdőpamacsot használ. Barbarának fekete napszemüvege van. Barbara virslivel készíti a rakott krumplit. Barbara borotválja mindenét. Barbara jobb oldalon alszik a férje mellett. Barbarának van egy csomó csipkés tanga bugyija. Barbarával minden nap megnéztünk egy részt a Knight Riderből. Barbara csinált nekem rántott almát. Barbara piros körömlakkot használ. Barbara a málna fagyit szereti. Barbara rák csillagjegyű. Barbarának a piros Porsche a kedvenc kocsija. Barbarának volt egy dobermannja. Barbara Elopé-t használ. Barbara is óvónő szeretett volna lenni. Barbara nem hord melltartót.
 Pár nappal később anyámmal vásárolni mentünk, fürdőruhát keresett magának, nekem egy vászon- vagy tornacipőt. Körbejártuk az üzleteket és megálltunk egy butiknál, ahol bikinik voltak kiakasztva. Eszembe jutott, mikor Barbarával és Lizivel elmentünk egy hatalmas kirakodó vásárba, ahol igazából nem vettünk semmit, csak szétnéztünk, és voltunk egy bevásárló központban is, ahol óriási bevásárló kocsit toltunk megpakolva. Nagy élmény volt ez nekem, mert abban az időben nálunk nem volt ilyesmi, csak akkoriban nyitott városunkban az első diszkont.
 Anyám a színes fürdőruhákat nézegette és az egyiket hosszasan méricskélte.
 – Barbarának is van egy citromsárga bikinije. Csak ritkán hordja – mondtam, de anyám nem reagált rá.
 Mentünk tovább. A következő üzletben horgolt felsőt vett szemügyre, egy feketét. Sokáig vizslatta, magához nézte, felpróbálta.
 – Barbarának is van egy ilyen, csak az fehér! – jegyeztem meg.
 – Na most már fejezd ezt be! – mordult rám. – Én nem Barbara vagyok, te pedig már nem náluk vagy, hanem itthon! Jó lenne, ha végre leszállnál a Földre! – nézett rám morcosan, és ujjával fenyegetően mutatott.
 Titokban arra vártam, hogy visszajönnek még hozzánk, és találkozhatok vele a nyári szünetben.
 Éreztem én, hogy túl sokat emlegetem, és hogy anyám rám fog szólni emiatt, aztán meghúztam magam, próbáltam magamban tartani, ha valamiről mégis eszembe jutott Barbara varázslatossága.
 A következő állomás egy cipőárus volt, és anyám megpillantott egy magassarkú, fényes, drapp cipőt.
 – Nézd csak! Tetszik ez neked? – kérdezte tőlem.
 Én szemügyre vettem, megrántottam a vállam:
 – Hát, Barbarának biztosan jól állna!

 Losonczi Judit