Hatalmas volt a vihar. Az eső, mintha dézsából öntötték volna, kopogott a tetőn, az ablakokon. A szél süvítése minden apró résen behatolt, mint egy szűnni nem akaró sikoly. Valamit fel is borított kint, vagy talán egy ágat csavart ki. Villámok világították be a házat, az ég tombolt. A tavon esőcseppek milliói járták táncukat. A kis gátőrházból lámpafény szűrődött ki. Csak egy alakot lehetett látni, egy helyben ülve. Nem csinált az semmit, csak ült, és nézett órák hosszat, mint egy szobor. A vihar gyorsan jött, hát hamar el is ment.
 Most csönd van, pihen a dombos táj. Minden ázott és vizes, esőszag terjeng. A nagy fa alatt néhány ág hever, egy kerti szék is felborult. A tóban újra nyugodtság van. Az égen még három gomolyfelhő úszik, ezek elmennek, és újra kisüt a nap a kis halastónál. Csönd. A gátőrházba beköltözött a nyugalom. Tegnap óta egy neszt se hallani. Már nem hangos a házikó sem veszekedéstől, sem boldogságtól. Gyertyaillatot nem érezni, csakúgy mint a finom, frissen sült vacsoráét sem. Mintha az élet megszűnt volna.
 Egy férfi hajol ki az ablakon, és körülnéz. Tekintetével végigfut az udvaron, a gáton. A vízállást nem is ellenőrzi. Valakit vár. Azóta várja valójában, mióta elment. Még egyszer körülnéz, majd visszadugja fejét a házba.
 Nem sokkal ezután már hallja is a biciklifék hangját. Tudta, hogy eljön. Talán most kanyarodik le az útról. Biztos lassan jön, megfontoltan, jól átgondolva mindent, hiszen legszívesebben ezt a beszélgetést senki sem ejtené meg. Képzeletben követi útját, hol tarthat éppen. Már a jegenyesor mentén haladhat, mindjárt ideér. Az út nagyon sáros lehet, sok eső esett. A férfi behajtja az ablakot, de nem csukja be. Elhúzza a függönyt, és mögüle figyel. Már látja is az ismerős női kerékpárt, és a hatalmas csíkot, amit maga után húz a sárban. Majdhogynem el is süllyed. Mennyivel jobb lenne neki, ha már tudna vezetni, de ez most lényegtelen.
 A fiatalasszony leszáll a biciklijéről, és a kocsi mellett áll meg. A lágy szellő finoman lobogtatja nedves szoknyáját, amely a csomagtartónak csapódik. Elázott. Körülnéz, megigazítja ruháját, hajából kicsavarja a vizet. Csinos még így is, mint mindig. A milflőrmintás blúz szépen simul a testére. Szandál van rajta. Biztos út közben érte a vihar, nem számított rá. Mozdulatai nagyon óvatosak, nem kapkod el semmit. Hosszasan néz a házra, keresi a férfit. Végül bizonytalanul a nevét kiáltja. Csönd. Vár egy kicsit, majd még egyszer kiált. Semmi. Utoljára, hangosabban. A napfény megcsillan amalgámtömésén. A férfi szinte érzi a higany fémes ízét, pont úgy, mint akkor ott.
 A nő nézi a házat, majd egy ponton állapodik meg a szeme. Már tudja, hogy ott áll az ablakban. Nem látja, csak tudja. Most mit kéne tennie? Bizonytalan. Ebben a pillanatban minden tett következménye kiszámíthatatlan. Talán fél is.
 Még egy ideig bizonytalanul ácsorog, majd elindul. Komótosan tolja biciklijét a sárban. Újabb kerékpárnyomok jelennek meg az eddigiek mellett. Még egyszer utoljára visszanéz. A férfi az ablakban áll, már látni lehet. Egymásra néznek, tekintetük találkozik. A nő mégis továbbmegy. Nem néz többet hátra. Hallja a lassan becsukódó ablak nyikorgó hangját. Nem néz vissza, soha többé. Csönd.
 Már hazafele tart gondolataiba mélyedve. Mekkora bolond volt, hogy elment. Nem tudja csak úgy elengedni. Holnap visszajön. Kell még egy kis idő a férfinak, úgy gondolja. Most is csak saját magát biztatja. Az éjszaka majd mindent megold: új nap, új lehetőségek.
 A nő tettét rég megbánta, már a kezdeteknél, de nem tudott kimászni az örvényből. Csak sodródott az árral. Tudta, hogy ez meg fog történni, csak azt nem, hogy ilyen hamar. Minden titok, minden csalfaság kiderül.
Reggel ugyan későn, de reménnyel telve kel fel. Elaludt, az idő már majdnem dél fele jár. Lassan elkészül, rendbe szedi magát. Rettentően izgul, érzi, hogy egész életét meghatározó beszélgetés fog következni.
 De azt nem tudhatja, hogy előző nap utoljára látta a férfit. Előző nap, mikor tekintetük találkozott, nem tudta, hogy nem is értette igazán, mi jár a férfi fejében. Félreértette. Félreértett mindent. Nem ismerték egymást igazán. A vihar túl hamar jött, hát hamar el is kellett mennie. Csönd.
 De mindezek előtt még bekapcsolja a tévét, friss hír. A net is csak erről szól. Mekkora tragédia: új gátőr kerestetik.

Kuller Kitti