Középkorú, jó kedélyű sebész és a nővér álltak készenlétben a sürgősségi osztályon. Szerencsés éjszakájuk lesz, ha úgy folytatódik, ahogyan kezdődött a váltás, gondolták ők. Beszélgethetnek, kávézhatnak. De meg sem ihatták még a feketekávét, amikor kopogtak az ajtón. A nővér felkelt, ajtót nyitott, majd odaszólt az orvosnak:
 – Gyilkossági és öngyilkossági kísérlet.
 – Jövök! – hallatszott az orvos hangja, aki az éjszakai ügyeletre fenntartott mellékhelyiségből sietve igyekezett a rendelőbe.
 Az orvos előtt hetven év körüli hölgy állt miniszoknyában, majd’ köldökig kivágott blúzban. Sejtelmes tekintettel, ám határozottan nézett az orvosra, akinek megakadt a szeme az „ütközőkön", amik kipeckelve, félig kidobva mutogatták magukat. Ujjnyi vastag smink volt rajta, igyekezvén az éveket kevesebbé varázsolni. „Hm, majdnem szemrevaló” – villant át az orvos agyán. Csodálkozott a betegként jelentkezőn, hiszen semmi sem utalt komolyabb problémára, majd megszólalt:
 – Mi a panasza hölgyem?
 – Gyilkossági és öngyilkossági kísérlet.
 – Hogyan?
 – Az autót vezettem. Mivel meleg volt, bugyi nélkül ültem a kormánykerék mögé. Mellettem az a férfi, akivel pár hete szenvedélyes szerelem alakult ki közöttünk. Mondhatnám úgy is, imádta az orális szexet. Persze csak én ügyeskedtem, ő meg élvezte. Nem panaszkodok, én is felizgultam. Most mintha teljesen megváltozott volna, úgy viselkedett, mint egy neveletlen kamasz. Pillanat alatt átnyúlt az anyósszékről, és belecsípett a szeméremajkaimba. Úgy felizgultam, hogy félrerántottam a kormányt, ezáltal kis híján összeütköztem egy hatalmas teherautóval. Meghalhattam volna, de ez nem minden. Közben meg a nemi szervével a fenekemet veregette.
 – Jó nagy lehetett neki, ha ezt az anyósszékről megtehette – jegyezte meg az orvos.
 – De doktor úr! Tréfál velem? Én még most is remegek az izgalomtól! Kérem, vizsgáljon meg engem! Képzelheti, az idegesség miatt, meg a fájdalom miatt azon törtem a fejem, én bezzeg öngyilkos leszek. Érti, ugyebár?
 – Vetkőzzön le, és feküdjön az asztalra.
 – Meztelenre vetkőzzek?
 – Nem, csak a bugyit vesse le.
 – Nincs rajtam. Hogy vessem le?
 – Akkor csak feküdjön az asztalra.
 Az orvos megvizsgálta a nőt, a szeméremajkakon kék foltot látott.
 – Asszonyom, ez nem friss csípés!
 – Nem is! Három nappal ezelőtt történt.
 – Felkelhet.
 – De nem vizsgált meg.
 –  Nézze, én sebész vagyok, nem nőgyógyász. A vaginát nem vizsgálom meg. Tesz feljelentést a tettes ellen?
 – Nem, de pszichiáter, az kell nekem. Még most is rettenetesen fel vagyok izgulva!
 A sebész testvére pszichiáter volt, úgy gondolta, megtréfálja egy kicsit az öccsét.
 – Na, lássuk csak asszonyom – mondta az orvos, leült a számítógéphez, elkezdett gépelni, közben hangosan mondta a szöveget: „Szendrei Kata, három nappal ezelőtt bugyi nélkül hajtotta az autóját, amikor a mellette ülő férfi, aki ellen nem tesz feljelentést, belecsípett a szeméremajkába. Ezzel fájdalmat okozott neki.”
 – Doktor úr, nagyon, nagyon, de tényleg nagyon-nagyon nagy fájdalmat okozott. Mellékesen volt Ön már tökön rúgva? Ha nem, hát hallott róla. Úgy fájt, mintha Önt tökön rúgták volna.
 – Jól van, írom tovább: „Nagyon, nagyon, de tényleg nagyon-nagyon nagy fájdalmat okozva, mintha engem tökön rúgtak volna. Kis híján megölte a férfi a hölgyet három nappal ezelőtt.”
 – A fenékveregetést se hagyja ki!
 – A fenekét sem hagyom ki, amit a férfi a nemi szervével ütögetett. „Miután még mindig izgalmi állapotban van az itt megjelent páciens, pszichiáter véleménye szükségeltetik.”
 – Doktor úr, azt is írja oda: okvetlenül.
 – „Okvetlenül, doktor úr.” Azt is odaírtam, kedves hölgyem.
 „Sürgős eset!” – írta az orvos a megfelelő helyre, de ezt nem mondta hangosan.
 – Tessék asszonyom, nyugodjon meg. Holnap korán reggel, mivel most éjszaka van, nincs bent csak az ügyelet, jelentkezzen a pszichiáternél.
 Másnap csörgött a sebész telefonja. A testvére hívta.
 – Mikor komolyodsz már meg? Mellékesen velem is meg akarta nézetni a nunáját, de én azt ajánlottam, elküldöm a nőgyógyászhoz, és minden rendben lesz. Tudod mit mondott?
 – Honnan tudnám?
 – Majd most megtudod! Ez volt a felelet: „Nem lehet, mert a nőgyógyász csípett meg.”

 Radmila Markovity