Szeretném bemutatni írásom két főszereplőjét, a 24 éves Katalint és férjét, a 27 éves Istvánt, akik féléves lángoló szerelem megkoronázásaként, néhány hónapja házasodtak össze.
 Katalin félárvaként nőtt fel, édesapját alig ismerte, nagyon korán elhunyt egy hirtelen rosszullétben, és ettől kezdve édesanyja nevelte egyedül. Jelenleg női fodrászként dolgozik.
 István tizenvalahány éves koráig apás-anyás családban élt húgával és bátyjával együtt. Az apa vált meg, majd el feleségétől és a családjától. Igaz nem önként távozott, hanem miután felesége minden holmiját kidobta vele együtt. Igazi okát a gyerekek sosem tudták meg, csak valami homályos magyarázatot. Jelenleg István üzletkötőként kopogtat, és nyer bebocsátást számtalan lakásba.
 Katalin igen csinos lány volt, de már ekkor is megmutatkozott benne valami „anyás”, ami nem annyira vonzotta a férfiakat. István pedig nagyon szemrevaló legény volt, akit körülzsongtak a lányok, de ő ezt nem vette komolyan, különösen mióta Katalint megismerte.
 Az esküvő időpontjának kitűzése után először édesanyja kezdett el Katalinnak az egyszemélyes házasság keserveiről beszélni, a gyermeke miatti újraházasodás vagy nemházasodás dilemmájáról. Mindezt azért, hogy leánya nagyon igyekezzen összetartani eljövendő házasságát.
 Nemsokára jövendő anyósa is belekezdett egy hosszabb elbeszélésbe, melyből kiderült, hogy István apja is hasonlóan tetszetős ember volt, és őt is kedvelték a másik nemből, aminek nem nagyon tudott ellenállni. Többször hangoztatta, hogy újra be kellene vezetni a poligámiát, az mindenkinek milyen jó és szép lenne.
 – Amikor pedig ezt elkezdte gyakorolni is, előbb a holmiját, majd őt is kidobtam ebből a házból. Nem tudom István örökölte-e apjától ezt a hajlamot, de hogy őiránta sem közömbösek a nők, azt tapasztalni lehet – mondta jövendő anyósa.
 Katalinnak eddig eszébe sem jutottak ezek a kifejezések: poligámia, monogámia, de a két anyától hallottak hatására igyekezett ennek alaposan utánanézni a neten is, és idősebb barátnőitől is információt gyűjtve.
 Miután alaposan áttanulmányozta e kérdéseket, és mindig szem előtt tartotta a két anyuka által elmondottakat, arra a következtetésre jutott, hogy ő sem tudja teljesen megszüntetni a férfiak poligám hajlamát, de úgy érezte, szerető jó feleségként meg tudja oldani ezt a nem kis problémát.
 Ahogy mondani szokás, „szüret után lesz az esküvő”. Ők is október végén házasodtak össze, és fogadták a sok jókívánságot, hallgatták az ajándékok mellé adott jó tanácsokat.
 Az ifjú asszony aztán év végéig kidolgozta – állítom: egyedülálló – taktikáját, és miután úgy is unták a közmédia szilveszteri műsorát, inkább Katalin adta elő a saját műsorát. Férje ölébe ülve arról faggatta, hogy tervez-e valami újévi fogadalmat. A nemleges válaszra tovább folytatta a kérdezősködést.
 – Nem unalmas már a házasság?
 Erre igen kedvező választ kapott öleléssel és forró csókkal jól alátámasztva. De a kérdezősködés még mindig nem maradt abba.
 – Nem hiányzik más nők társasága néha-néha?
 Erre igen komoly válasz érkezett.
 – Katalinkám! Tudod, mennyire szeretlek, és milyen szívesen vagyok veled, de ez nem zárja ki, hogy más nők társaságát is elfogadjam, főleg ha munkám eredménye ezen is múlik.
 – És meddig kell elmenned, hogy eredményes legyen a munkád?
 – Csak a kellemes beszélgetésig, ez pedig minden férfinak jólesik.
 – Mert minden férfiban van egy kis poligám hajlam? – kérdezte egy kicsit élesebben Katalin.
 – Azt sem tudom mi az, de ha a kellemes társalgást jelenti, akkor bennem biztosan akad. Ugye, ezek a kérdések nem valami féltékenységi jelenet bevezetői, mert erre semmi okod nincs és nem is lesz.
 – Az biztos, hogy nem is lesz, mert nekem viszont van egy újévi meglepetésem. Te nemcsak azért vagy igen szerencsés ember, mert én vagyok a feleséged, hanem azért is, mert azt hiszem, te leszel az egyetlen férfi, aki házasságában a monogámián belül lehetőséget kap poligámiás hajlama kiélésére is. Hogy hogyan, azt majd megtudod új év napján, csak az a kérésem, ha szeretsz, akkor te is kapcsolódj be ebbe a játékba, és akkor egész évben sok-sok olyan nő lesz az életedben, akik mások, mint a többiek, és így kellően társaloghatsz más nőkkel is, sőt!
 Mielőtt István megszólalhatott volna, olyan szeretetáradat, csók, ölelés, becézés zuhant rá, amit folytatni csak az ágyban lehetett, és a szeretkezés mámorában István el is felejtette, hogy mi vár majd rá, ő azt élvezte, ami most van.
 Január elsején még csak annyi történt, hogy estére a kétszemélyes heverő fejtámlájára két felirat került: „Kata helye”, „István helye”. Mikor pedig István megkérdezte:
 – Mi ez?
 Máris jött a kedves mosollyal alátámasztott válasz.
 – Ebben a hónapban én Kata leszek, a Te neved István. Ne félj, azt is lehet becézni, mondjuk Istvánka. Így jó? Ha ilyen csillogó szemekkel nézel rám, akkor nagyon jó!
 Akkor most nézzük milyen volt Kata januárban.
 Hosszú barna haját úgy fésülte, hogy az szinte boglyának látszott a fején, hosszú fekete szempillákat viselt és mindig színes, fiatalos ruhavariációt állított össze. Hol volt már az „anyás kinézet”? Többet mentek vendéglőbe étkezni, és a vacsora szinte minden este különböző hidegtálas salátaféleség volt. Szeretkezésük alatt pattogó zene szólt, és inkább Kata volt a kezdeményező, és főleg lovagló pózzal kedveskedett férjének. Az így befejezett napokat István nagyon élvezte és láthatóan örült „új” feleségének.
 Február: Katika és Istvánka.
 Katika frizurája két copfba befonva egész kislányossá tette szép arcát, amelyen hogy-hogy nem, de a hosszú szempillák helyett egy pici anyajegy lett látható a bal oldalon, az orr közelében. Ruhatárának összeállításában is ez a kislányosság volt az elsődleges szempont. Étkezésük pedig olyan változatos lett, hogy előre nem is lehetett kiszámítani, de az biztos, hogy minden nap volt valami édesség. Esténként Istvánka sportos zenéi hallatszottak, és Katika hagyta, hogy Istvánka a jól ismert misszionárius pózzal örvendeztesse meg őt. Ez az együttlét növelte István „mégiscsak én vagyok a férfi – érzetét”, és azt hitte, a szeretkezéseiket most teljesen ő irányítja.
 Március: Katharína és István.
 Katharína frizurája egyszerű lófarok volt, és körméről is lemaradt a körömlakk. Mivel az idő is engedett egy kicsit a tél szorításából, öltözködését elsősorban a nadrágkosztümök jellemezték. Viszont szabadidejükben nagyon sokat mentek sétálni és hóvirágot szedni. Persze csak nagyon keveset, merthogy az tilos volt, de mindketten élvezték, hogy egy kicsit a tilosban jártak. Étkezéseiket elsősorban a házias jelző fejezi ki legjobban, de az biztos, hogy igen változatos volt. Katharína addig faggatta barátnőjét, amíg az ajánlott neki egy új pózt, a kinyílt virágot. „Hogy az milyen, azt nézd meg a Káma Szútrában” - tanácsolta. Ennek az újnak nagyon megörülve István a Siva-táncával tette nagyon boldoggá a megint új feleségét.
 Április: Jekatyerína és István.
 Ha nem barna lett volna Jekatyerína fonással díszített tarkókontya, nagyon hasonlított volna az ismert ukrán politikusnőre, Julia Tyimosenkóra. Viszont szinte egész hónapban az volt vacsorára és hétvégeken ebédre is, amit István édesanyja főzött kedvenc kisfiának. Nem is tudott István hová lenni a meglepetéstől, na és az örömtől, hogy párja megtanulta az anyja ételeit főzni. El is határozta, hogy esténként ő tanítja meg Jekatyerínát a mély gyönyörre, ami egy igen csodálatos póz.
 Május: Katóka és István.
 Teljes pompájával köszöntött be az igazi májusi tavasz. Katóka frizurája a szakirodalom szerint ombre, azaz színátmenetes volt, és miniszoknyáihoz már szinte nyári blúzokat hordott. Műkörmein ragyogott a sok csillogó fényesség és az ízléses szín. Esténként hol kézen fogva, hol átölelve több órás sétákat tettek, a szombat pedig egy nagy motoros kirándulás napja volt. Így aztán a vacsora és a szombati ebéd hol ez, hol az volt, sok hideggel és zöldséggel. A mozgalmas napok után esténként főleg a legintimebbre, az ülő ölelésre került sor, amit azért kiegészítettek a már megismert mély gyönyörrel.
 Június: Kató és István.
 Tombolt a nyár, ehhez már csak a rövid pixie frizura lehetett igazi hajviselet. Kató karjain pedig nagyon sok színes karkötő forgott, csattogott minden kecses kézmozdulatára. Mivel a fodrászüzletben úgyis köpenyt kellett viselni, Kató szinte egész júniusban rövid sortokat hordott igen mély kivágású színes pólókkal és valami fura, saruszerű lábbelivel. Az étkezésekkor pedig roskadozott az asztal a gyümölcsöktől. Mondta is István:
 – Te egészen gyümölcskúrára fogtál be bennünket.
 – De hát a gyümölcs egészséges! – mentegetőzött Kató, és huncutul tette hozzá: – Némelyik még potencianövelő is.
 – Látod, ezt érzem én, szinte minden vacsora után! – csábította István az asztaltól az ágy felé a megint új feleségét.
 A kutyapóz mellé még néha a vadászpóz is gyakorlásra került, mindkettőjük igen nagy örömére.
 Július: Katrin és István.
 Ha július, akkor minden szabadidőt és szabadságnapot a víz mellett és a strandon kell tölteni, adta ki a jelszót Katrin. Persze Istvánt sem kellett nagyon noszogatni, mert imádott evezni, vagy amikor nem, akkor minél többet vízben lenni. Természetesen ekkorra már Katrinnak a rövid, apró haj volt a kedvenc viselet és a különböző színű, de mindig parányi bikinik. Örömmel mutatta meg a világnak és Istvánnak a bikiniben látható tökéletes, nem lányos, nem anyás, hanem igazi asszonyos alakját. Ez akkora sikerrel járt, hogy előfordult az is, hogy a kabinban meg kellett ismételni, igaz nagyon csendesen a már ismert ülőölelést, mert István nem bírta kivárni az estéket, amikor Katrin a lótuszüléssel és a nyereggel szinte elveszejtette férje eszét, hogy azt csak a vágy irányítsa. Érthető, hogy az ilyen mozgalmas napokon, az étkezésre lehetett a legkevesebb időt fordítani, és az esetleges kimaradt étkezést gyümölccsel pótolták. Este aztán fittyet hánytak a szabályokra, és bizony alaposan bevacsoráztak az ilyen napok után.
 Augusztus: Katyusa és István.
 Katyusának elkezdett nőni a nyárra rövidre vágott haja, egy kis hullámot rakott bele, és máris készen volt az úgynevezett hullámos frizura. Ezzel is nagyon szép volt, hiszen a még mindig viselt színes pólókban és rövid- vagy kertésznadrágjaiban jól érvényesült a víz mellett szerzett egyenletes barnasága. Nyakából pedig hosszú láncon vagy szíjon lógva színes figurák villogtak melle táján. Bár még mindig sok gyümölcs volt, de Katyusa gondoskodott minden napra valami könnyű ételről, hogy ellensúlyozzák a Katrin által főzött múlt havi igen nehéz vacsorákat.
 Viszont észrevette, hogy István a vacsora után valami édesség után kutat, ezért minden este ott volt vagy egy kis csokoládé, vagy néhány szem cukorka az asztalon. István nem sokáig törte a fejét, hogy az édességet mivel viszonozza az Édesnek. De végül is ő kapott újabb édességeket, amikor Katyusa bevezette a hintapóz újabb örömeibe, amit megint barátnője javaslatára tanult meg. Vagyis: újabb feleség, újabb póz.
 Szeptember: Catherine és István.
 Bár gyorsan nőtt Catherine haja, de még komoly frizurára nem volt alkalmas, ezért hosszú frufru-frizurát csinált magának. Körmei viszont ismét nagyon szépen és ízlésesen voltak lakkozva. Fülében színes klipszek, melyek jól illettek a világos nadrágokhoz felvett zártabb blúzokhoz. Ez volt az a hónap, amikor elhatározták, hogy vonattal, autóbusszal meglátogatják a máshol élő rokonokat, és távolra került barátokat. Egy nagyon szép, napsütéses, nyárutót idéző napon érkeztek meg egyik barátjuk szinte kastélynak beillő házához, ahol a háziak azzal dicsekedtek, hogy négy vendégszoba közül is választhatnak.
 – Mindegy – mondták.
 – Na, akkor a legtávolabbit kapjátok, hiszen még fiatal házasok vagytok – mondta hunyorítva a ház gazdája. Jól is tette, hogy azt adta, mert a gyertya és az ollópóz többszöri kipróbálása bizony hangokat hallatott ki a szobából mindhárom éjszaka, amíg ott voltak.
 Október: Kate és István.
 Talán ez az októberi banánkonty állt legjobban, ez illett leginkább Kate szép arcához. Öltözködése szolidan követte a legújabb divatot, ugyanis az őszi ruhatára volt az, amit teljesen fel kellett újítani, mivel szinte egyetlen darabot sem hozott magával lánykorában ilyenkor használt ruháiból. Csúnya őszi idő volt, nem nagyon kívánkozott senki se ki a szabadba, ezért is gondolta Kate, elevenítsék fel közösen irodalmi élményeiket, szenteljék e havi kevéske szabadidejüket az olvasásnak és az olvasottak megbeszélésének. Viszont amikor egy újabb póz kipróbálását kezdeményezte István, arra kérte, maradjanak a misszionáriusnál. Maradtak.
 November: Linka és István.
 Az előző havi konty után a hónap hajviseletére Linka a kiengedett frizurát találta ki, a zártabb után a lazábbat. Meg is jegyezte István, hogy milyen jól áll neki ez a haj. A lábon feszülő és nagyon csinos barna csizmába bújtatott nadrágos lábait pedig olyan sokáig nézte, hogy Linka megkérdezte:
 – Mi van, nem láttál még női lábat csizmában?
 – De igen, viszont azok nem voltak ilyen csinosak. Szédületesen jó ez a szerelésed ezzel bő pancsóval kiegészítve.
 – Tudod, Kedves, ha észreveszik, akkor érdemes odafigyelni az öltözködésre is. Szerencsére az én Istvánom nemcsak észreveszi, de dicséri is.
 – Az én Linkám pedig a legcsinosabb és legaranyosabb az eddigi feleségeim közül.
 Az ilyen és hasonló csevegéseket követték a vacsorák. Ebben a hónapban Linka az édesanyjától tanult kedvenc ételeit tette esténként az asztalra. Nagyon hasonló lehetett anyjának és férjének a gasztronómiai ízlése, mert István is rögtön a kedvenc ételei közé sorolta anyósa kedvenc ételeit. Újabb újdonság is következett ezután, amikor Linka kezdeményezésére kipróbálták az emelő pózt is, igen nagy örömükre.
 December: Katalin és István.
 Talán az új tarkókonty, a télies ruhák vagy a teljes összhatás éreztette, hogy Katalin már több mint egy éve asszony, ő a mindig változó, de mindig állandó felesége is a változatosságot nagyon kedvelő férjének.
Bár Karácsony csak a hónap vége felé köszönt be, de tulajdonképpen az egész hónapot az erre történő készülődés hatja át, mint szereplőinknél is.
 Nem véletlenül hangsúlyoztam, hogy Katalin olyan asszonyos lett. Nemcsak a frizurája, öltözködése miatt, hanem egész lényéből sugárzott valami. Ő már hónap elején tudta, mi lesz István legkedvesebb karácsonyi ajándéka, hiszen olyan sokszor beszélgettek már erről az ajándékról. Nehezen, de kibírta, és nem adta át ezt az ajándékot Szentestéig.
 Otthoni napjaik olyan téliesen teltek. Nem jártak sokat el, nem csináltak sok programot, és talán az evések is mérsékeltebbek lettek. Nem voltak nagy vacsorák, viszont rendszeressé váltak az azonos időben megkezdett, és nyugodtan elfogyasztott vacsorák. Nem siettek annyira sem a tv elé, sem máshová. Az ágyban pedig több volt a simogatás, a becézés, és nem kerestek újabb pózokat.
 Gondolom, a Kedves Olvasó már tudja, mit kapott István karácsonyi ajándékként.
 Katalin az elkövetkezőkben is gyakran változó felesége volt Istvánnak: hol egy várandós nő, hol egy szenvedve is boldog anya, majd a minden arcát megmutató anya, lassan pedig az anyaság mellett ismét feleség is. Amíg az anya megfontolt, óvatos és következetes volt, addig a feleség néha szertelen, néha játékos, gyakran kezdeményező és újabb jó dolgokat kipróbáló nő volt. István pedig igyekezett, hogy az anyának is hű társa és segítője legyen, de a feleségnek is megfeleljen – mindenben!

András K. Zoltán