Eljött az idő. A félhomályban halványan fluoreszkáló képernyőn megérintem a rögzítő ikonját, és a beépített mikrofonhoz hajolok. Ahogy beszélni kezdek, hangom monoton, gépszerű. Egyébként szeretek beszélni, a beszéd megnyugtat, segít múlatni a drága időt, ami most már korlátlanul a rendelkezésemre…

Kényelmesen elhelyezkedek a komputer előtt, a kezembe veszem az egeret és majdnem hangosan felnevetek. Gyerekkoromban a palavesszőt görcsösen tartottam, majd jött a ceruza, utána a tinta, tolltartó és toll, azt követte az örökíró, majd sorakozott az írógép, és most fogom az egeremet. Élmény fűz…

Kopogtattak az ajtón. – Ki az? – szólt ki Erika. – Én te vagyok – válaszolta egy hang. Erika azt hitte, végképp megőrült. – Ne ijedj meg, a klónod vagyok. Az Új-Atlantisz bolygóról. A jövőből. Erika épp semmivel sem törődő állapotában volt, így adott egy esélyt a szélhámosnak. Kinyitotta az ajtót, s…