A férj becsukta maga mögött az ajtót, és elindult dolgozni. Korán volt még, azonban előző este nem tudta befejezni az ügyet, melyen dolgozott. Ma délután tárgyalása lesz, ezért még alaposan át kell tanulmányoznia az asszony vallomását, és beszélnie is kell vele.
 Amint kitette a lábát, Zsófi, a felesége utánanézett a szobaablakból. Megvárta, amíg a férje elhajt a kocsijával, és azonnal a konyhába sietett. A szekrény hátuljából elővett egy bögrét, melyben egy doboz cigaretta és egy gyújtó lapult. Kivett egy szálat, meggyújtotta, és leült a konyhaszékre. Kényelmesen hátradőlt, majd nagyot szippantott a cigarettából. Leszívta, és ezután hosszasan kifújta a füstöt.
 – Milyen jó ez az érzés – gondolta, majd rögtön lelkiismeret furdalása lett. – A férjem az hiszi, régen leszoktam. Igazából tényleg le is akartam, de nem ment.
 Elszívta a cigit, majd a csikket eloltotta, és a szemetesbe dobta. Kiszellőztetett, és gyorsan felment zuhanyozni, hiszen hamarosan indulnia kell neki is dolgozni. A hálóinget a szennyesbe dobta, majd megállt a hatalmas tükör előtt, és nézegetni kezdte magát. Csinos, fiatal nő volt, ehhez nem fér kétség. Hosszú, fekete haja a háta közepéig ért. Arca hosszúkás volt, szeme izzó fekete. Dereka karcsú volt, a popsija kerek, combjai hosszúak. Körbe-körbe forgott a tükör előtt, és elégedett volt magával. Melleit vizsgálta, és közben leküzdhetetlen, forró vágyat érzett, hogy férje magáévá tegye.
 Ádám azonban elhanyagolta őt, folyton dolgozott, amikor késő este hazaért, fáradt volt, és csak egy nagy alvásra vágyott.
 Így ment ez már jó ideje, amikor egyik nap Zsófi munka után barátnőjével betért egy kávéházba. Teltház volt, éppen hogy találtak egy szabad asztalt. Leültek, és beszélgetni kezdtek.
 – No és mondd, milyen érzés feleségnek lenni? – kérdezte kíváncsian Sára, a barátnője.
 – Dögunalom! – válaszolta őszintén Zsófi. - A férjem állandóan fáradt, már nem is tudom, mikor voltunk úgy utoljára együtt.
 Sára meglepődött az őszinte választól, és már éppen szólni akart, amikor egy fiatalember megállt mellettük.
 – Megengedik hölgyeim, hogy leüljek az asztalukhoz, és megigyam a kávémat? – kérdezte mély, dallamos hangján. Mielőtt a lányok válaszolhattak volna, már le is ült, és a kezét Zsófi felé nyújtotta.
 – Bence vagyok – mondta, és közben mélyen a lány szemébe nézett, aki azonnal elvarázsolta. Nemcsak a szépsége ejtette rabul egy szempillantás alatt a szívét, hanem úgy összességében az egész asszony. Megmagyarázhatatlan vágyat érzett, hogy azon nyomban megcsókolja. Az asszony szeme csillogott, és arcán pajzán mosoly jelent meg. Azonnal észrevette a férfi vágyát, és zavarba jött, mert igazából ő is ekképp érzett. Néhány másodpercig mozdulatlanul nézték egymást, majd Sára megköszörülte a torkát, és így szólt:
 – Helló, barátaim, ha elfelejtettétek volna, én is itt vagyok, és Sárának hívnak.
 Szétrebbentek, és mindketten elnevették magukat. Ezen az estén Zsófi már csak a fiúra tudott figyelni. Szemével tetőtől talpig végig mérte. Nagyjából száznyolcvan centi magas, sportos, izmos fiú volt. Barna bőre kiemelte feltűnően fehér fogait. Szája olya érzéki volt, hogy Zsófi szinte magán érezte lágy, puha csókjait. Arca kissé borostás volt, de feltűnően jól állt neki.
 – Most már mennünk kell! – szólalt meg ismét Sára.
 – Ja, igen, igen, de holnap ismét itt leszünk – felelte Zsófi, és kislányos zavarral nézett Bencére.
 – Akkor holnap ismét találkozunk, mert én is itt leszek – válaszolta, és idétlen vigyor ült ki az arcára.
 Amint elhagyták a kávéházat, Sára dühösen így szólt barátnőjéhez:
 – Mi az ördög volt ez? Nem flörtölhetsz idegen férfiakkal, hiszen már férjnél vagy!
 – Igen, férjnél vagyok, aki elhanyagol engem! – kiáltotta dühösen Zsófi. Sára erre már nem tudott mit mondani, ezért inkább hallgatott.
 Hamarosan elbúcsúztak egymástól. Zsófi felment az üres lakásba. Férje még nem volt otthon, de ezen nem is lepődött meg. Ledobta a táskáját, és ismét a konyhaszekrényhez lépett. Elővett egy cigarettát és meggyújtotta. Hátradőlt a széken, és gondolataiba merült.
 – Tulajdonképpen mit is szeretek én a férjemben? – mormolta magában. – Meg kell hagyni, jóképű, elegáns megjelenésű, művelt férfi. Azt mondja, hogy szeret, de igazából már el sem hiszem neki. Egyébként meg, ha belegondolok, mindig az van, amit ő akar. Itt van például a cigaretta. Ezt is ő döntötte el, nem is én. Ő leszokott róla, ezért szokjak le én is.
 A gondolatok csak úgy cikáztak Zsófi fejében. Nem tudott józanul gondolkodni, hiszen az a fiú teljesen összezavarta. Tudta, hogy férjnél van, és igazából szereti a férjét, de ez az érzés, amit most ismert meg, valahogy más. Amint maga elé képzelte Bencét, teste tűzforró lett, alig bírt magával. A hideg zuhany kicsit segített neki. Egy darabig még agyalt az ágyban, majd elaludt.

Ádám amint beért az irodába, elővette a válóperes aktát, és olvasni kezdett. Egyre tisztábban látta a férj hűtlenségét. Az asszony teljesen biztos volt benne, ezért a válástól nem lehetett eltántorítani. Ennek a házasságnak vége – gondolta magában. Közben a sajátjára gondolt, és úgy érezte, mintha már annak is vége lenne, pedig még nem régen kezdődött el. Elhidegültek egymástól, ahhoz kétség nem fér. Szép, csinos nő ugyan a felesége, de valahogy nem érez iránta mindent elsöprő szerelmet. Amikor rátör a forró vágy, érdekes módon nem a felesége jut eszébe, hanem Klára, az ügyfele. Most is alig várta, hogy megérkezzen.
 Kopogtak az ajtón, és belépett rajta az asszony. Csodálatos nő volt, a teste gyönyörű. Hosszú szőke haja egészen a csípőjéig ért. Melle ruganyos, bájosan ringott, ahogy felé közeledett. A férfi jól tudta, a ruha alatt nincs semmi, látta az összehúzódott mellbimbókat. Bugyit sem viselt, formás feneke szabadon mozgott. Barna szeméből melegség és olthatatlan vágy áradt, amikor belenézett a férfi szemébe. Ádám tudta, hogy a nő csodálja őt, és ettől még jobban érezte a bizsergést a testében. Most már nem tudta tovább tettetni a közömbösséget. Szorosan magához ölelte az asszonyt, letépte róla a ruhát, és heves csókokkal halmozta el egész testét. Néhány perc alatt mindketten a fellegekbe repültek.
 Amikor este hazaért, a felesége már javában aludt. Beállt a zuhany alá, és mint aki a mocskot akarja lemosni magáról, sokáig szappanozta és dörzsölte testét. Lelkiismeretfurdalása volt, ez tény. Ránézett az alvó asszonyra, és sajnálatot érzett iránta. Szeretetet, és nem szerelmet! És éppen ez a probléma. Ezen az éjszakán csak nagyon nehezen tudott elaludni, folyton az irodában történtekre gondolt.

Másnap Zsófi munka után ismét betért a kávézóba, ezúttal egyedül, mert a barátnőjének fontos dolga akadt. Amint belépett, rögtön meglátta Bencét, aki már árgus szemekkel figyelte a bejáratot. Tekintetük azonnal összefonódott, és mindkettőjük arcán elégedett mosoly jelent meg.
 – Szia, letelepedhetek az asztalodhoz? – kérdezte egy kissé bátortalanul Zsófi.
 – Szia, már alig vártam, hogy megérkezz – felelte boldogan Bence.
 Zsófi leült, és hosszasan beszélgettek. Könnyeden, vidáman, mintha már réges-régen ismernék egymást. Egyre közelebb kerültek egymáshoz. A vágy mindvégig ott lebegett köztük, de mindketten elhessegették maguktól. Most még sikerült, de ki tudja, meddig tudnak ellenállni a kéjes kísértésnek.
 Mielőtt elbúcsúztak egymástól, Bence így szólt.
 – Holnap eljönnél velem kirándulni a hegyekbe?
 Zsófit váratlanul érte a kérdés, de zavarán gyorsan felülkerekedett. Tudta, hogy férje szombaton is dolgozik, ezért igent mondott.
 – Nagyon szívesen. Rám fér egy kis mozgás, túl sokat ülök az irodában – válaszolta közömbösséget tettetve.
 – Akkor holnap reggel kilenc órakor itt várlak a kávézó előtt, ha neked is megfelel. Kényelmes ruhában gyere, ha lehet, akkor ne tűsarkúban – mondta Bence viccelődve, és jókedvűen nevetett. Szép, egészséges fogsora volt, ami szintén jó pont volt Zsófi szemében.
 – Ha nem mondod, lehet, hogy eszembe sem jutott volna túracipőt húzni a lábamra – válaszolta nem kevés gúnnyal, majd pici sértődéssel nézett a fiúra.
 – Jól van már na, csak vicceltem. Ne haragudj rám! – mentegetőzött Bence.
 Zsófi nem tudta tovább játszani a sértődöttet, egy szempillantás alatt hangos nevetésben tört ki. Búcsúzóul Bence átölelte, és leheletfinom csókot nyomott a lány homlokára.
 Zsófi aznap is az üres lakásba tért haza, férje még javában dolgozott. Gondolata egyfolytában a holnapi kiránduláson járt, alig tudta kiverni a fejéből.
 – Nem lenne szabad elmennem, baj lehet belőle. Férjes asszony vagyok, nem tisztességes más férfiakkal szórakozni! – mondogatta magának, de közben már rég eldöntötte, hogy igenis elmegy. Hamarosan elnyomta az álom.

Reggel arra ébredt, hogy férje fölé hajol, és puszit nyom az arcára.
 – Szia, drágám! Késő este érek haza, ne várjál meg. Túl sok ügyet vállaltam, sosem végzek velük. De ígérem, holnap az egész napot együtt töltjük – mondta, és már indult is kifelé.
 Klára már az iroda előtt várta. Beszállt a kocsiba, és gyorsan a legközelebbi szálloda felé hajtottak. Mindketten alig várták, hogy felérjenek a szobába. Kicsi híja volt, hogy a férfi már a liftben le ne tépje az asszony ruháját. Egymás testébe gabalyodva töltötték el az egész napot. Amikor már esteledett, a férfinak eszébe jutott, hogy még be kell menniük az irodába, az asszonynak alá kell írnia a válási papírokat.

Ezalatt Zsófi és Ádám az úticéljuk felé tartottak. Amikor megérkeztek, letették a kocsit, és gyalog indultak hegynek felfelé a túra úton. Úgy fogták egymás kezét, mintha sohasem akarnák elengedni. Egyszer csak megdörrent az ég, és az eső eleredt. Egyre jobban zuhogott, azonban szerencséjükre éppen egy turistaháznál álltak meg. Bekopogtattak, de senki sem válaszolt. Beléptek. Odabenn egy lélek sem volt. Fáztak, ezért szorosan összebújtak. Ahogy testük egymáshoz ért, úgy érezték, mintha villám hasított volna mindkettőjükbe. Testük úgy remegett, mint a kocsonya. Ziháltak mind a ketten. Bence most már nem tudta visszatartani észveszejtő vágyát, őrült szenvedéllyel csókolta a lányt, ahol csak érte. Már éppen letépte a gombokat az ingéről, két gyönyörű mellét csókolta, amikor Zsófi nyöszörögve így szólt:
 – Férjnél vagyok!
 Ez a mondat fájdalmasan hasított mindkettőjük szívébe. Időbe tellett, míg lenyugodtak, és újra normálisan vették a levegőt.
 – Bocsáss meg, hamarabb el kellett volna elmondanom. Férjnél vagyok, de azt hiszem, téged szeretlek. Beszélnem kell a férjemmel, addig nem lehetek a tiéd – mondta Zsófi suttogva.
 – Megértelek, mert én is téged szeretlek – válaszolta a fiú.

Útban hazafelé Zsófi úgy gondolta, bemegy az irodába, és meglepi a férjét. Elhívja vacsorázni, és majd otthon elmondja mi történt, és megbeszéli vele, mi legyen ezek után.
 Zsófi kopogni akart az ajtón, de úgy el volt merülve gondolataiban, hogy kopogás nélkül lépett be az iroda ajtaján. Ott találta a férjét az íróasztalnál ülve. Ádám hangosan nyögött, a fejét hátra hajtotta, és közben a száját harapdálta. Olyannyira el volt foglalva, hogy észre sem vette a feleségét. Zsófi hirtelen nem értette, mi történt vele, közelebb lépett, és egy szőke női fejet pillantott meg a férje lábai között.
 Nem kellett sok idő hozzá, hogy összerakja, amit látott. Szíve hevesen kalapált, de összeszedte minden erejét, és így szólt:
 – Na, te híres ügyvéd, most aztán tárgyalhatod a saját válóperes ügyedet! – kiáltotta, és hangosan becsapta maga mögött az ajtót.

Kovács Józsefné