Simon boldog családapaként és boldogtalan férjként élte életét. Minden alkalommal, amikor cseperedő kamaszfiaira gondolt, elégedett vigyor jelent meg az arcán. A srácok kitűnő tanulók voltak, bizonyítványukban alig fért el a sok dicséret.
 – Sebi hét tárgyból lett kiemelve. Egyedül Réka ért el jobb eredményt nála, ő nyolcat kapott – adta át a kis kék könyvecskét Szaláncziné, az osztályfőnök.
 Simon nem tudta eldönteni, vajon a tanárnő hangjának finom remegése apró szemrehányást jelez-e, vagy csak arról van szó, hogy a pedagógus unta már az évzárót, és szeretett volna minél hamarabb lelépni a szüleitől örökölt balatoni nyaralójába.
 – Értettem! Ezt nem ússza meg szárazon az a semmirekellő, büdös kölök! Egész nyáron kukoricán fog térdepelni, és közben az Éjjel vajat köpültemet énekli. Jövőre minden tárgyból meglesz a dicséret! – Mindketten felnevettek.
 Szívesen vett részt fiai évzáróján. Amíg iskolába járt, a sajátjait ki nem állhatta. Az ünnepélyes aktust a nyári szünet egy napjának elpazarlásaként, a kényelmetlen úttörő-egyenruha magára erőltetéseként élte meg.
 Amikor felolvasták a kitűnő tanulók nevét, meghatottan nyugtatta tekintetét az igazgatóval parolázó fiain. Ilyenkor kárpótolva érezte magát az egész éves megpróbáltatásokért. A szundikálás helyett matekpéldákkal töltött vasárnap délutánokért. A hajnali kelésekért, hogy elvigye Gézut a reggeli gitárórára. A késői hazaérkezésekért, hogy el tudja hozni Sebit az esti fociedzésről.
 A szombati meccseket nagyon szerette. Bár fia csak a helyi negyedosztályú kölyökcsapatban játszott, a mérkőzéseken – a többi szülőhöz hasonlóan – úgy tombolt, és szidta a bírót, mintha a BL főtáblájára jutás lenne a tét. Az intenzív szurkolás a játékvezetőknek is feltűnt, gyakran figyelmeztették, hogy futballfaterként sem kéne elveszítenie emberi méltóságát.

Kívülről nézve a házassága is tökéletesnek látszott. Már húsz éve élt együtt Emesével, kisebb veszekedéseket leszámítva soha nem volt közöttük probléma. Az asszony rutinosan vezette a háztartást, így Simon minden idejét – amelyet nem a gyerekek menedzselésével töltött – a vállalkozás vezetésére fordíthatta. A napi rutinfeladatokkal, a mosással, a takarítással vagy a gázszerelő házhoz könyörgésével nem kellett foglalkoznia.
 Anyagilag is jól álltak. A kétszintes családi ház, a prémium kategóriás autó és a hosszú tengerparti nyaralás régóta részét képezte életüknek.
 Sok feleséggel ellentétben, Emese sohasem rendezett jelenetet, ha férje a barátaival töltött egy-egy estét. A kötelező üzleti vacsorákra is szívesen elkísérte párját. Simon büszke volt rá, hogy neje a szülések után sem engedte el magát, megőrizte vékony, kislányos alkatát. Élvezte vacsorapartnerei sóvár pillantásait.

Csak a szex, a szenvedélyes szex volt, ami nagyon hiányzott neki.
 Kapcsolatuk kezdetén az egész hétvégét az ágyban töltötték. Simon még nem indította el saját vállalkozását, területi képviselőként dolgozott egy multinál. Hétközben a cég vidéki kirendeltségeit járta, így csak szombat-vasárnap tudtak találkozni. Ezt az időt viszont alaposan kihasználták, a sarki drogéria pénztárosa elismerő pillantással nézett a férfire, amikor beütötte a gépbe a két doboz tizenkettes csomagolású óvszert.
 – Nemcsak végigpróbáltuk, de ki is bővítettük a Káma Szútra pózkészletét! – gondolt vissza erre az időszakra.
 Hamar összeházasodtak. Az esküvőt követően lanyhult az együttlétek intenzitása. Már csak heti egy dobozt vásárolt a drogériában, igaz, a pénztáros még mindig előre köszönt neki. A visszaesésben az is közrejátszott, hogy Simont előléptették regionális igazgatónak, többé nem kellett vidékre járnia, így az egész hetet együtt töltötték.
 Két év múlva megszületett Sebestyén. Amikor a férfi először rakta fel a nagy csomag pelenkát, popsitörlőt és babakrémet a szalagra, a pénztáros együttérző arccal nézett rá.
 Hónapokig minden pillanatukat a gyerek ellátása kötötte le. Folyamatosan pelenkáztak, etettek, altattak, a szexre egyikőjük sem gondolt. Boldogok voltak, ha nagy ritkán végig tudták aludni az éjszakát.
 Ahogy telt-múlt az idő, lassan belejöttek a baba körüli teendőkbe. A pelenkázás egyre könnyebben ment, olyan is előfordult, hogy Emese fél perc alatt, a takarót a babakocsiról le sem véve cserélte ki a bébibugyit. Nemsokára megszületett Gézu is, akinél már rutinos szülők voltak.
 Hiába lett volna több idejük egymásra, a szenvedély elillant. Hetente-kéthetente ugyan együtt voltak, de inkább csak Simon unszolására. Az asszony folyamatosan fáradtságra hivatkozott. Az akrobatikusabb pózok elmaradtak, nehogy a zajra felébredjenek a gyerekek. Lassacskán a házaséletük szánalmas maszatolássá silányult. Emese csak hosszas könyörgés vagy duzzogás után adta be a derekát, és csakis azt. Minden más fúj és undorító volt számára. Ha letudta a házastársi kötelességét, hetekig szó sem lehetett ismétlésről.
 – Múltkor már megkaptad az adagodat! – rázta le a férjét.
 A drogériában már csak a hármas csomagot emelte le a polcról, azt is egyre ritkábban. A kasszánál kerülte a pénztáros szánakozó tekintetét.

Simon lassan beletörődött a helyzetbe. Pontosabban, nem látott belőle kiutat. Öregnek érezte már magát ahhoz, hogy mindent felrúgva új életet kezdjen. Még a gondolatot sem tudta elviselni, hogy esténként ne ő takarja be a gyerekeket.
 A vágy viszont erősen dolgozott benne. Ilyenkor az internet segítségével felidézte „kamaszkorunk legszebb nyarát”, de az csak tűzoltásnak volt jó.
 Egy időben szorgalmasan nézegette a testi szabadfoglalkozású vállalkozók egyre részletesebb promóciós anyagait, de félt, hogy összeszed valami betegséget. Amikor egyre általánosabbá vált, hogy – az éttermekhez, szállodákhoz hasonlóan – a szexmunkásokat is értékelni lehet, a hirdetéseknél található beszámolók hosszú sora végképp elvette a kedvét ettől a megoldástól.
 Munkája révén sok helyen megfordult, sok nővel találkozott, volt alkalma ismerkedni. Időnként egy-egy csinosabb üzleti partnerét meghívta ebédelni. A hivatalos megbeszélnivalókat gyorsan letudta, majd óvatos flörtölésbe kezdett. Hamar kiderült, hogy azok a hölgyek, akik hajlandók lettek volna túllépni az üzleti kapcsolat keretein, vagy reménytelenül beleszinglisedtek a karrierépítésbe, és az utolsó férjhez menési lehetőséget próbálták elcsípni, vagy elvált asszonyok voltak, akik elhasznált párjukat próbálták pótolni. Hozzá hasonló, a stabil, de szenvedélymentes házasságból kikacsintani vágyó alkalmi partnert nem talált.

Lassan feltűnt neki, hogy éjszakánként egyre gyakrabban kell meglátogatnia a kishelyiséget. Eleinte azt hitte, hogy csak felfázott, de a probléma nem múlt el magától, ezért felkeresett egy urológust. A doki közölte, hogy kezdődő prosztataproblémája van. Egyelőre műtét nem szükséges, de oda kell rá figyelni. Gyógyszereket is írt fel.
Simon hazaérve megnézte, mit írnak a neten a betegségéről. Rémülten látta, hogy a prosztatagondok idővel impotenciához vezetnek. Átfutott az agyán, hogy most már muszáj tennie valamit, ki tudja, meddig lesz még képes rá! Titokban beadatta az összes elérhető, nemi betegségek elleni védőoltást. Közben gyűjtötte a bátorságot, hogy felkeressen egy szolgáltatót. Ám egyre csak halogatta a hívást.
 A szokásos heti sörözés alkalmával András, a társaság legrégebb óta házas tagja érdekes történet adott elő.
 – Képzeljétek, múltkor milyen bulin voltam! Egy panziótulajdonos szervezi, hogy szezonon kívül is legyen némi forgalma. Összejön egy csomó kiéhezett férj illetve elhanyagolt feleség, és szépen levezetik egymással a felgyülemlett fölös energiáikat. A dologban az a csavar, hogy érkezéskor mindenki kap egy vékony, testhezálló ruhát, amely csak a releváns helyeken van kivágva. Még egy szabály van, az együttlét alatt tilos beszélgetni! Aki megszólal, azt azonnal kidobják. – Mesélte lelkesen.
 – Ettől nemcsak izgalmasabb az este, hanem – kacsintott a társaság nős tagjaira – gyakorlatilag lebukásmentes is. Igaz, egy-egy alkalom elég drága, de így valóban csak a célközönség megy oda. Harminc alatt a nőket sem engedik be. Nincs sehol meghirdetve, mindjárt körbeküldöm a telefonszámot, ahol be lehet jelentkezni.
 Másnap felhívta a kapott számot. Kellemes hangú hölgy vette fel. Elmondta, hogy ez egy legális társkeresési lehetőség, amelyhez szállást is biztosítanak. Részletesen elmagyarázta a szabályokat. Simon bejelentkezett a következő alkalomra. A beszélgetés végeztével olyan érzése támadt, mintha asztalt foglalt volna egy elegáns étterembe.
 Emese egy szót sem szólt, amikor bejelentette, hogy péntek este nem lesz otthon, András születésnapját fogják megünnepelni a fiúkkal.

Már kora reggel izgatott volt, alig tudott odafigyelni a munkájára. Csak bámulta a monitort, gondolati máshol jártak.
Szerencsére, aznap nem volt fontos megbeszélése, csak egy reklámtárgyakat forgalmazó cég képviselője jelentkezett be hozzá. Szórakozottan hallgatta, hogy a kristályos csecsebecsék mennyire népszerűek a hölgyek körében. Az ügynök kihangsúlyozta, hogy a kínált termékeken most apró, szívecske alakú kövek ölelik körbe a cégnév helyét. Nincs is ennél figyelemfelhívóbb promóciós ajándék!
 Simon nem volt ebben annyira biztos, de udvariasan végighallgatta a kiselőadást. Amikor felálltak a tárgyalóasztaltól, automatikus mozdulattal zsebre vágta a mintaként otthagyott rózsaszín kulcstartót.
 Munka után beugrott a drogériába. A tizenkettes csomagot túlzásnak érezte, de a hármasból két dobozt is betett a kosárba. Új volt a pénztáros, a fizetés mindenféle nonverbális kommunikáció nélkül zajlott.
 A helyszínen egy kedves hoszteszlány várta, aki bevezette az öltözőfülkéjébe. Lezuhanyozott, felvette a testhezálló ruhát. A kámzsaszerű fejrész csak a szájrésznél volt kivágva, ezért kissé homályosan látta a hosszúkás, szűk helyiség berendezési tárgyait.
 A fülke hátsó fala üvegből készült. A hosztesz elmagyarázta, hogy amikor a fény kigyullad, látni fogják egymást a túloldalon álló hölggyel. Ha tetszik a partner, akkor a zöld, ha nem, a piros gombot kell megnyomnia. Amennyiben a másik oldalon is a zöld fény gyullad fel, akkor a fal kinyílik, mindketten átmehetnek a két fülke közti szobába.
 Felvillant a lámpa, a félhomályban egy vékony, kismellű nő alakja rajzolódott ki. Emesére emlékeztette, ezért habozás nélkül megnyomta a zöld gombot. Izgatottan várakozott. Néhány másodperc múlva a túloldalon is zöld jelzés jelent meg, az üveglapok lassan felemelkedtek. Mohón estek egymásnak. A ruha által szabadon hagyott testrészeikkel mélyrehatóan feltérképezték egymás szabadon hagyott testrészeit. Azt is, amit Simon a feleséségének szóba sem mert hozni.
 Gyorsan eltelt az este. A férfi elégedetten nyugtázta, hogy mindkét doboz kiürült. A szabályok ismertetésekor nyomatékosan felhívták rá a figyelmét, hogy tilos telefonszámot vagy más elérhetőséget cserélni, de szeretett volna adni valamit a nőnek, ami erre az éjszakára emlékezteti.
 Eszébe jutott a kristályos kulcstartó. Visszament a fülkéjébe, majd a búcsúcsók közben partnere kezébe nyomta a rózsaszín csecsebecsét.
 Miután a nők elmentek, a férfiaknak egy órát még maradniuk kellett, nehogy valaki a panzión kívül összetalálkozzon alkalmi partnerével. Hazafelé beült egy bárba, és lehajtott néhány pohár sört, hogy megőrizze a születésnapi sztori hitelességét.
 A házban a bejárati ajtó csak felül volt bezárva. A keresztpántban ott pihent Emese kulcscsomója. Nem akarta felébreszteni a családot, ezért nem oltotta fel a villanyt, sötétben fordította el a kulcsokat a zárban. Lezuhanyozott, és lefeküdt békésen alvó felesége mellé. Boldogan szenderült álomba, az idejét sem tudta, mikor érezte utoljára ilyen jól magát.
 Végigaludta az éjszakát, reggel kipihenten ébredt. A többiek még nem keltek fel, ezért elhatározta, sétál egyet. Ahogy a keresztpántot nyitotta, a napfény megcsillant a kulcstartón. Érdeklődve vette ki a zárból. Rózsaszín, kristályokkal kirakott téglalapot tartott a kezében. A két szívecske alakú kő között ott virított a felirat: AZ ÖN CÉGÉNEK A NEVE.

Faludi Zsolt